A Főnök megint Önre lőcsölte azt a munkát, ami miatt most ingyen túlórázik? Az étteremben nem küldi vissza a rossz ételt, a barátjával pedig sátorozni megy, miközben bármit szívesebben csinálna?! Vajon miért igyekszünk mi nők megfelelni minden körülmények között a másik embernek? Miért toljuk háttérbe a saját igényeinket? Miért nem állunk ki a saját igazunk és jogaink mellett? Erre keressük a válaszokat és megoldásokat rövid, gondolatébresztő cikkünkben.

A kislányokat már kis koruktól kezdve arra nevelik, hogy engedelmesek legyenek. A nevelésen kívül a nők genetikailag is „kooperációra” vannak kódolva. Figyeljük csak meg: A kisfiú a játszótéren lökdösődik, rivalizál, lecsúszik a túl meredek csúszdáról: nem csak hogy nem érdekli, a mama mit gondol, de ha ellenzi, talán dafke meg is teszi, amit kitalált. Egy kislány másként cselekszik: ösztönösen is keresi a mamával a szemkontaktust, várja a bátorító vagy éppen rosszalló tekintetét - e szerint cselekszik. A mosolyra elégedetten visszamosolyog, leáll, ha tettének nincsen kedvező fogadatása. A fiú tehát agresszíven célra tör, a kislány együttműködik. A társadalom tovább fejleszti a két nem különböző konfliktuskezelő szoftverét: a férfiaknál a „belemenést” és konfliktus-keresést élelmes, bátor vagy rosszcsont jelzőkkel illeti, míg a kislányoknál ebből hamar erőszakos, hisztis, vadóc jelzők lesznek. A kisfiúkat bátorítják a harcias önállóságra és jogaik védelmére, míg a kislányokat a harmónia fenntartására, annak akár saját érdekei ellenében való megteremtésére. Így a nőknél a konfliktus elhárítása, az hogy megfeleljenek a többieknek, azon céljuk, hogy a csoportot együttműködésre sarkallják és minden körülmények között harmóniát teremtsenek, egyenlővé válik az önfeladással, gyakran a baleksággal.

Lehetünk-e „túlzottan” kedvesek, kérdezhetnénk. Hiszen minden hölgy, aki környezete pótanyja, mindenki barátnője, agilis és strapálható munkatárs, közkedvelt és elismert ember. Természetesen csak egyetérthetünk, ha Ön minden szituációból igyekszik kihozni a legjobbat, ha segít, amikor tud, ha békíteni próbálja az ellenlábasokat, ha törekszik a jó munkahelyi klíma fenntartására, szóval ha készséges és proaktív ember. A probléma ott kezdődik, amikor túllépi a napi kedvesség-dózist. Amikor lelkileg már a fogát csikorgatja, mégis úgy mosolyog, mint a fogkrém-reklám. Amikor kétségbeesve várja, hogy valaki észrevegye: túl sokat pakol Önre. Egyszercsak elérkezik az a pillanat, amikor túl sok erőfeszítésébe kerül kedvesnek vagy készségesnek lennie. Amikor frusztrálttá válik és a korábban kedvelt munkatársnőbe is belerúgna, apró kérése nyomán. Az üzletszerű Napsugarak kiüresednek, egyre inkább úgy érzik, hogy soha nem kapnak a másik embertől eleget, hogy rabszolgák - főleg egy kapcsolatban. A legtöbb jó tündér hála helyett egyre inkább undok válaszreakciókat kap, ahelyett hogy becsülnék, még belerúgnak egyet. Vajon miért? Az állandóan kedves, nyugodt kolléga vagy barát „gyanús”, hiszen senki sem lehet állandóan ilyen. Azaz: a hamisság, megjátszás hergeli fel a másik embert. Az ilyen emberen nincsen „fogás”: akárhogyan is cikizik, provokálják, nem lehet kihoznia sodrából, ami idegesítő - senki sem géppel szeretne élni vagy dolgozni. A semleges emberre nem lehet támaszkodni, nem lehet igaz barátja a másiknak, hiszen gyenge! A „langyosakat” a Jóisten is kiköpi! Aztán pedig ott van az a tény is, hogy a túl készséges, megalázkodó ember mindenkiben felébreszti a kegyetlenkedési ösztönt - a balekot senki nem becsüli, így ahelyett, hogy hálásak lennének teljesítményéért, megutálják, hiszen mindent meg lehet csináltatni vele. Ördögi kör keletkezik: még inkább megalázzák, tesztelik, meddig lehet még elmenni. És kiderül, bármeddig, csak tűr és tűr. A legtöbb ember pedig ettől még rosszabbul érzi magát, és a belőle negatív érzéseket kiváltó embert még jobban rühellni fogja.

Vajon hogyan léphetünk ki az ördögi körből?

Ne csak másoknak, önmagának is adjon igazat! Az alkalmazkodó képesség és az önfeladás között nagy különbség van. Az áramvonalas lelkeket nem becsülik meg. A férfiak igen jól külön tudják választani a szerelmet és önérdeket. A nők pedig úgy hiszik, a másik „kedvéért” kell valamit másként csinálniuk, mint érdekük vagy éppen kedvük diktálná. A „nem” sokszor olyan hatalmas feszültséget kelt bennük, annyira félnek konfrontálódni a várható következmények miatt, hogy inkább hallgatnak és lenyelik a sérelmeiket. Fél, hogy a pincér elé vágja az ételt vagy pikírt megjegyzést tesz, a főnök lusta dögnek hiszi és kirúgja, a butik-eladó pofákat vág, a barátja pedig elhagyja, ha nem mindig kedves vele. A család kitagadja, ha nem segít, a barátnő szerint részvétlen áruló, ha nem sírhat ötödször is a vállán? Hát pedig mindenki önálló személyiség, célokkal, kedvtelésekkel, időbeosztással: néha rossz kedvű, néha nem ér rá, néha éppen csak nem fűlik valamihez a foga. Joga van hozzá.

Nem másokért, hanem önmagunkért élünk. Miért is választanának pont minket, ha nincsen önálló véleményünk, nézőpontunk, egyéniségünk? Gondoljon csak bele, Ön tisztelne egy strébert, pincsikutyát, balekot, egy állandó bólogató Jánost? Na ugye, hogy nem!

1. Ha az étteremben nem kapott megfelelő minőségű ételt, álljon ki véleménye mellett: hívja oda a pincért és reklamáljon. Rendkívül fontos, hogy hangjában megbántottság vagy hiszti ne legyen. Tárgyilagosan mondja el, mi a probléma és kérjen megfelelő pótlást. Például: a tészta szétfőtt és a feltét hideg. Kérjen megfelelő tésztát al dente és mutasson rá, hogy szeretné, ha étele tűzforró lenne, mert Ön úgy szereti. Legyen konstruktív: emelje ki, mennyire kedveli ezt az éttermet, és jelezze, hogy továbbra is szívesen ebédelne itt.

2. A főnöknek mondja el nyíltan, miért nem szeretné postamunkában elvégezni az adott feladatot és kínáljon fel valamiféle alternatívát. Hivatkozhat arra, hogy egyéb dolga van este, így nincsen módja hirtelen átszervezni a munka miatt a napját. Azonban felajánlhatja, hogy reggel ezzel kezd és délig leadja. Természetesen kérdezzen rá a többi feladat ütemezésére, a prioritásokra - így kreatív, ügybuzgó munkatársak látják majd. Avagy megkérheti, hogy egy kolléga segítsen be és reggel ezzel kezdjék a munkanapot. Ha állandóan plusz munkákat kap, kérjen külön találkát a főnöktől és mondja el, milyen kondíciókkal vállalja a munkákat. Mindig legyen pozitív és a „nem” válaszokat csomagolja be érvekbe és sok pozitív jelzésbe!

3. Ha a butikban végigpróbálta az összes ruhamodellt, leszedette az összes polcot, mégsem vesz semmit, ne érezze magát kényelmetlenül. Nehogy azért bólintson rá valamire, mert az eladó „olyan készséges volt” - ő ezért kapja a fizetését. Nem jár jobban, ha holnap visszaviszi a vásárolt holmit, nem? Plusz munkát jelent és még kellemetlenebb helyzetet teremt. Ne legyen gyáva - az sem megoldás, ha a darabot a szekrény hátsó sarkába száműzi. Elvégre Ön nem direkt ugráltatta az eladót, nemde? Ha egyetlen ruhadarab sem tetszik, azzal enyhítheti lelkiismeret-furdalását, hogy közli az eladóval, hogy megnézi még otthon, mihez passzolnának, vagy még alszik rá egyet. Külön megköszönheti a segítséget és rámutathat arra, hogy milyen kiváló kínálattal rendelkezik a butik. A testbeszéde legyen pozitív: keresse a szemkontaktust, lágyan, enyhe mosollyal a szája szegletében beszéljen. Nem szégyen: gyakoroljon akár a tükör előtt.

4. Az integritásunkat és a másik tiszteletét fenn kell tartanunk a párkapcsolatban is. Ha nem tetszik az a programpont, amit a barátja javasol, kedvesen hárítsa el. Megbeszélhetik, hogy egyedül el szeretne-e menni, Ön pedig addig mással foglalkozik, vagy esetleg valahol csatlakoznak egymáshoz. Ha semmi sem passzol, találjanak alternatívát. Ami fontos: ahogyan Öntől sem várhatják el, hogy állandóan alkalmazkodjon, úgy Ön sem sértődhet meg, ha párja - például - az Ön kosara után elmegy bowlingozni. Sértett képpel trucc-programot szervezni vagy citromba harapott képpel, kisírt szemekkel hazavárni, rossz taktika. A lényeg a kommunikáció: beszéljék meg, mit és hogyan csinálnak együtt. Ha valamihez nincsen kedve, konkrétan mondja meg. Ha a haverok nem szimpik, ha túl füstös a bár, ha nem kedveli a bowlingot... Aztán lehetséges, hogy mégis van erre is kompromisszum. A lényeg, hogy legyen nyílt, és hagyja meg a másik szabad terét is, ne szorítsa ki belőle a levegőt anyáskodásával. A „mindenhová együtt megyünk” életstílus a kapcsolat halála, ez bizonyított tény. Fontos az is, hogy a kapcsolatban ne váltson „stílust”. A korábban menő és önálló üzletasszony sem kezdhet gügyögni, hogy „ahogyan Te szeretnéd drágám”, és a Miss alkalmazkodó házitündér sem válhat hirtelen jogokat követelő amazonná.

5. A család mindenek előtt, igen. Ugrani, ha telefonálnak? Határozottan nem. Mindenkinek joga van az önálló élethez, és mivel Ön nem a család ingyen-sofőrje, bejárónője vagy irgalmas nővére, csak kérhetnek, de el nem várhatnak semmit. Önnön lelkiismeretünk dönti el, hogy mi az, amiben úgy érezzük, segítenünk kell. Ezen túlmenően napirendünk és a feladat komolysága dönti el, hogy hogyan segítünk. Kórházba került Apu, és vinni kell a pizsamát? Futás. Egyetemista tesónk új albérletbe költözik és pakolni, szállítani kéne? Meggondolandó. Kihasználni nem hagyhatja magát. „Női kéz” kéne az evőeszközük pakolásához, a ruhahajtogatáshoz? Rendben van, de beszélje meg, mikor és mennyit segít. Ugyanakkor tegye világossá, hogy ebből nem csinálhat rendszert. Érezze úgy öcsike, hogy ajándékot kap. De Ön nem a gyámja és nem is szolgája. Ha cipelni kell vagy elszállítani a holmit, fizesse meg, vagy hívjon haverokat. Ötödször költözik, és megint Önt ugrasztaná, de Ön nem ér rá, mert túl nagy gond átszervezni a napját? Mondjon kedvesen nemet. Nyugodjon meg, ő is azt tenné, szemrebbenés nélkül. Csak sokkal hamarabb.

6. A barátnője két héten belül az ötödik „igazival” szakított, és mivel bömbölős telefonjai nem hagyják aludni, már fáradt és frusztrált? Avagy barátnője minden találkozásukon új munkahelyéről beszél? Valóságos szófosást kapott, és részletesen elmeséli egész napját, mikor mit csinált, és miért volt vele elégedett a főnöke? Mindkét esetben tegye világossá, hogy Önnek is vannak mesélnivalói és problémái, Önt is foglalkoztatják olyan dolgok, melyekben kiváncsi az ő véleményükre. Egyenesen kérje meg barátnőit, hogy szabjanak keretet igényeiknek, melyek az Ön lelki és időbeli befogadó-készségét vennék igénybe. Ne gondolja, hogy ettől hűtlen, rossz barát. Mindenkor legyen kedves persze, feltétlenül érzékeltesse, hogy együtt szomorkodik, örül a történtek miatt - nem a barátnőjével van baj. De mindenképpen jelezze, hogy mikor és hogyan tudja kezelni a problémáikat. Szakított barátnőjének ajánlja fel például, hogy a hétvége egyik napján csináljanak közös programot. Akkor aztán együtt szidhatják a pasikat. Ha az éjszakai hívások nem maradnak abba, kérje meg, hogy csak este 10-ig hívja, mert fáradt és pihenni szeretne. Előléptetett barátnőjének tegyen fel konkrét kérdéseket, tartsa mederben a beszélgetést, és mindig térjen ki saját tapasztalataira, meséljen neki szintén. Finoman akár akassza meg, sőt: kezdeményezzen új témát. Ha nem hagyja magát, nyíltan mondja meg, hogy túl sok Önnek ennyi story egy olyan helyzetről, melyet nem ismer.

Szűr Krisztina