A szertartás aláfestő zenéje, mint minden más is az esküvőn, erősen ízlés dolga és gondos mérlegelést igényel a menyasszony és a vőlegény stílusához és elképzeléseihez leginkább illő zenei összeállítást megtervezése. A zene kiválasztását természetesen befolyásolja az esküvő stílusa és a helyszín hangulata is.

Egyházi esküvő esetén beszéljük meg, mennyiben szólhatunk bele az szertartás előtti és alatti zene megválasztásába, hiszen az itt az orgonajáték, az közös egyházi ének a szertartás szerves részei is.

A polgári esküvőn szinte teljesen szabad kezet kapunk a szertartás zenei részének összeállításában. Mire eljutunk a polgármesteri hivatalba, hogy bejelentkezzünk az esküvőre, már legyen elképzelésünk arról, körülbelül mit is szeretnénk! Ott ugyanis, a formaságok elintézése után, arról is meg fognak kérdezni bennünket, hogy milyen zenét, milyen műsort szeretnénk.

Változó, hogy magának a házasságkötőteremnek a szervezésében tudunk-e igénybe venni élő, verses-zenés esküvői műsort vagy csak a magnóról, CD-ről szóló zenék lejátszására vannak felkészülve. Általában hosszabb és színesebb a polgári esküvő, ha az ifjú pár csak polgári esküvőt tervez és valamivel egyszerűbb és rövidebb, ha az egyházi esküvő még követi a polgári házasságkötést.

A törvényesen előírt részeken túl a polgári esküvőnek vannak hagyományosnak tekinthető mozzanatai, mint a szülők köszöntése egy-egy szál virággal vagy csokorral, a fogadalom, a gyertyagyújtás, a pezsgős koccintás. Ezek közül azonban egyik sem kötelező és természetesen a saját elképzeléseink szerint ki is egészíthetők! Lásd lejebb!

A polgári szertartás zenei programjának összeállításakor gondolnunk kell a következő részek zenéjének kiválasztására:

• a násznép kint gyülekezik, majd bevonul a házasságkötőterembe,
• a vőlegény és a tanúk bevonulnak a házasságkötőterembe,
• a menyasszony és a koszorúslányok bevonulnak a terembe,
• a vőlegény és a menyasszony virággal köszönti a szülőket,
• a vőlegény, a menyasszony és a tanúk aláírják az anyakönyvet,
• az ifjú pár, a tanúk, a szülők és az anyakönyvvezető koccintanak,
• az ifjú pár kivonul a házasságkötőteremből,
• a násznép kivonul és gratulál az ifjú párnak.

Természetesen van, ahol hangos és meghatározó a zene, az esküvő más mozzanatainál pedig csak aláfetésként szól, hogy még tovább emelje a pillanat meghittségét, áhítatát.

Várakozó zene:

Amíg a vendégek helyet foglalnak a házasságkötő teremben és várják, hogy bevonuljatok, addig az ő szórakoztatásukra szól a "várakozó zene".

Bevonulás, vers:

A bevonulás az általatok előzőleg kiválasztott "bevonuló zenére" történik. Ha elfoglaltátok a helyeteket az anyakönyvvezető asztalával szemben, meghallgathatjátok a verset, melyet esetleg előzőleg választottatok.

Aláírás:

Ezután az anyakönyvvezető által elmondott hivatalos rész következik, kimondjátok a várva várt "igen"-t. A házasságotokat az aláírásotokkal hitelesítitek, mely idő alatt az "aláíró zene" szól.

Gyűrű:

Az aláírás megtörténte után az egybetartozás jelképének, a gyűrűnek a felhúzása, következik.

Szülők köszöntése:

Ezután az anyakönyvvezető beszél a szeretetről, az egymáshoz való tartozásról, az adódó problémákról, és azok kezeléséről. Szól a szülői szeretetről, melyben részetek volt és lesz. Ennél a résznél lehetőséget kaptok arra, hogy szüleiteket egy-egy szál, vagy egy-egy csokor virággal, kedves köszöntővel köszöntsétek vagy esetleg szavalók tolmácsolásával is kifejezzétek hálátokat.

Pezsgő, gratuláció:

Az anyakönyvvezető átnyújtja a házassági anyakönyvi kivonatot és ha szeretnétek, pezsgős koccintással zárulhat a ceremónia, végül elhagyjátok a termet az általatok választott "kivonuló zenére".

Választható zenék listáját is nézd meg >>>

Természetesen az egyes részek nem kötelezőek, hanem általában térítés ellenében választhatóak!