A menyasszony kezének megkérése

A vőlegény az apától kéri meg a leendő menyasszony kezét. Régen ez a találkozás jó alkalom volt a hozomány nagyságának megbeszélésére. Ma a fiatalok döntenek a házasságról, de szokásból és udvariasságból a szülők beleegyezését kéri a vőlegény. A tradicionális szokásokat követők ma a vőféllyel mennek a menyasszonyért és kikérik a háztól, a szülők pedig kiadják. Valami kis figyelmesség, amit a vőlegény a lány szüleinek ilyenkor átnyújt bizonyára könnyebbé teszi a dolgot. Az anyának általában virágot az apának egy üveg bort vagy konyakot szoktak vinni.

Eljegyzési gyűrű viselése

A eljegyzés lényege, hogy jegygyűrűt húz a férfi választottja ujjára és fordítva. A gyűrűt eredetileg a középső ujjon viselték mert úgy gondolták - a tenyérjóslásban járatosak tudják, hogy helyesen! - hogy az közvetlen kapcsolatban áll a szívvel. A gyűrű viselésével megakadályozzák azt, hogy új szerelem bontakozzon ki mással. Egyfajta szerelmi körbe zárja a jegyeseket. A gyűrű ma az elkötelezettséget jelenti. A magyar szokások szerint nem csak gyűrűt adtak egymásnak, hanem jegykendőt, vagy valamilyen ruhafélét varrt a leány a férfinek. Magyarországon (és más európai országban is, kivéve Franciaország) az eljegyzés időtartama alatt a bal, majd az esküvő után a jobb kéz gyűrűsujján viselik a jegygyűrűt.

A menyasszonyi ruha színe

A menyasszonyi ruha fehér színe az egyszerűség és az öröm jelképe. A görögök az egész testüket fehérre festették a szertartásra. A szokások szerint azonban a menyasszony ruházatában kell legyen valami régi, valami új, valami kék és valami kölcsön. A régi lehet például egy antik csipkebetét, egy elegáns régi kesztyű, vagy egy ékszer. A kéket legkönnyebb ékszerként becsempészni, a kölcsön tárgy pedig akármi lehet, amit csak elképzelhetünk.

Valami régi, valami új, valami kölcsönkapott és valami kék
Az esküvői szokások közül az abszolút klasszikus Angliából származik. A menyasszonynak esküvője napján szerencsés viselnie magán valami régi és valami új, valami kölcsönkapott és valami kék dolgot. Ha ezt a négyet nem felejti el, esküvője és házassága is boldog lesz! A régi lehet például egy családi ékszer, a nagymamától kapott medál, az új lehet a menyasszony cipője vagy ruhája (ha nem kölcsönzött). A kölcsön kapott lehet a barátnő gyöngysora, esetleg egy zsebkendő, a kék pedig sokszor a harisnyakötőn egy kis masni, esetleg kék virág a menyasszonyi csokorban. A régi menyasszony eddigi, hajadon életét szimbolizálja az "új" pedig a most induló életszakaszt, szerepét mint a feleség. A "kölcsönkapott´ a barátságot és a szerelmet jelképezi, hiszen ezt a kettőt nem lehet örökre megváltani a papírral. Ugyanúgy vigyáznunk kell ezekre az érzésekre, mint a kölcsönkapott dolgokra. Ápolnunk kell őket és törődünk velük. A "kék" természetesen a hűséget jelenti, ami sokak szerint egy házasságban a legfőbb érdem. A babona szerint ez sok szerencsét hoz és boldog jövőt biztosít.
A menyasszony ruhája
Régebben szokás volt, hogy az ara saját maga varrta meg a fehér ruháját. Óvva intették, hogy a túl hamar elkészült menyasszonyruha nem hoz szerencsét, a szokás szerint a darabon az utolsó pillanatig dolgozni kellett. Ha más varrta a ruhát, akkor azt mondták, az, aki az első öltést végzi a ruhán, a következő évben biztosan bekötik a fejét.

A legénybúcsú

A múltban a legénybúcsú a lármával és edények zajos összetörésével a gonosz szellemek elriasztására szolgált. Ma már nem hiszünk a gonosz szellemekben, de megrendezzük a legénybúcsút mivel az jó szórakozás és ezzel a jegyespár barátai sok szerencsét akarnak kívánni.
A legénybúcsú mindenesetre főleg arra szolgál, hogy a vőlegény elbúcsúzzon a legényélettől. Ilyenkor nemcsak porcelánt törnek össze (a menyasszony és vőlegény régi kávéscsészéjét) hanem konfettit, WC papírt dobálnak luftballont, papírsárkányt engednek fel a levegőbe. A jegyespárnak saját kezűleg kell az edényeket és egyéb használati tárgyakat eldobni, így lesz tartós a szerencséjük.
A legénybúcsú egyik fénypontja a kanáltánc, amikor a vendégek fazekakkal és fedőkkel felszerelve lármázva szaladgálnak az ifjú pár lakásában. Ennek a szokásnak is a gonosz szellemek elűzése volt eredetileg az értelme.

A koszorúslányok

A koszorúslányoknak eredetileg az volt a feladatuk, hogy megvédjék a menyasszonyt. Eredetileg a menyasszony falujából (városából) származó hajadonok voltak, akiknek az esküvőn nyílt lehetőségük a menyasszony mellett a figyelem középpontjába kerülni és így maguknak férjet találni. Azért viseltek egyforma ruhát, hogy mindannyian egyenlő eséllyel indulhassanak.

Menjenek a rossz szellemek!

Gonosz szellemek elűzését szolgálja a templomba menet közbeni folyamatos dudaszó, illetve az autó után kötött pléhdobozok csörömpölése. A démonokat a fehérruhás koszorús lányok jelenléte is összezavarhatja, ki itt a menyasszony? Így mérgükben kénytelenek távozni.

Akadályok legyőzése

Annak jeléül, hogy a boldogsághoz vezető úton bizony akadályok is előfordulnak, egy farönkkel zárják el a templomhoz vezető utat, amelyet az ifjú párnak egy (lehetőleg öreg, rozsdás) fűrésszel kell kettéfűrészelniük, ha sikerül azt szimbolizálja, hogy közösen a jövőben is legyőzik az akadályokat, amelyeket az élet állít eléjük.

A cipellő

A lábbelinek igen nagy jelentősége volt és van is a mai napig. Templomba indulás előtt a cipőbe rejtett szerencsepénz, megóvja a fiatal párt az anyagi gondoktól, (ezt a szerencsepénzt egyes helyeken a ruha szegélyébe varrták és nem a cipőbe rejtették). Életre szóló egészséget hozhat az a szokás, hogy a menyasszony egyik cipőjébe rózsaszirmokat szórnak, miközben az ifjú pár közösen fenékig ürít egy pohár bort.

A virágszórás és Rizsszórás

Talán a legszebb, legősibb szokás, hogy az oltárhoz vezető útra virágszirmokat szórnak. Édes látvány, ha ezt kis koszorúslányok teszik pici kosárkájukból. A bő gyermekáldáson kívül a rózsaszirmok segítenek elegyengetni a házasság oly sokszor megpróbáltatásokkal teli, göröngyös útját is. Ez az egyik legszebb régi szokás, a termékenységet jelképezi, amit úgy csalogatnak oda, hogy virágot szórnak az oltárhoz vezető útra, hogy a fiatal pár bő gyermekáldásban részesüljön és a házasság sokszor göröngyös és nehéz útját elegyengesse.
Honnan származhatna-e szokás, mint Ázsiából, hogy az ifjú párra rizst dobálnak, általában a házasságkötő teremből kijövet. A rizs természetesen a termékenységet jelképezi. Történhet ez a templomi ceremónia után is, de ott inkább a rózsaszirom szórása a jellemző.

Az esküvői sorfal

Az ifjú házasoknak gyakran a vendégek és barátok sorfala között kell elhagyniuk a templomot. Ilyenkor ők megpróbálják megakadályozni, hogy a pár átjusson. Ez a házasság folyamán felmerülő akadályok együttes legyőzésére utal.

A fátyol felhajtása

A házasság régen elsősorban üzlet volt két család között. A fátyol oltár előtti felhajtásával a vőlegény ellenőrizte, hogy tényleg azt a hölgyet kapta-e, akire megállapodást kötött. Ma a leány kikérésénél szoktak "hamis menyasszonyt" kiküldeni, lefátyolozva. Hatalmas a nevetés, ha a vőlegény siettében elindul például a valódi menyasszony hasonló alkatú unokahúgával, vagy nővérével.

A templomban

Egyetlen fontos dologra kell odafigyelni. Az esketés alatt az ifjú pár álljon a lehető legközelebb egymás mellé, hogy ne állhasson a boldogságuk közé senki és semmi és ez vonatkozik az esketés utáni, templomból való kivonulásra is!

Az útelzárás

Ez vidéken még mindig gyakori szokás. A templom elhagyásakor gyerekek és fiatalemberek zsinórokkal és szalagokkal próbálják a pár útját elzárni. Ilyenkor pénzzel, borral vagy édességekkel kell megvásárolni a szabad utat a házasságba.

Ki a következő?

Ki ne ismerné az amerikai filmekből a szokást, amikor a menyasszony még hajadon barátnői, ismerősei felsorakoznak, hogy elkapják az ara csokrát, amint az a háta mögé dobja. Akinek sikerül megkaparintania, az lesz a következő menyasszony a társaságból! Ez a még el nem kelt hölgyek számára kellemes szokás. A még nőtlen férfiak közül is hasonló módon szokták eldönteni, ki lesz a következő: a vőlegény menyasszonya harisnyakötőjét dobja közéjük.

A szertartás utáni lakoma

Az ifjú feleség első dolga, hogy keresztnevén szólítsa hitvesét, ha más teszi meg ezt helyette a babonák szerint nem jelent jót.
Boldogságot és termékenységet hoz, ha a templomból való kilépéskor az ifjú pár elé rizs szemeket , virágszirmot szórnak.

A zaj és a szellemek

A gonosz szellemek csendben érkeznek és félnek minden zajtól. A porcelántörés, az autó hátuljához kötött "utánfutó" konzervdobozok és egy "nászutasok" táblát is erősítettek a kocsira. Mind e célból terjedtek el, hogy elűzzék a rosszakarókat. Ennek a szokásnak az alapja szintén az, hogy a zajjal a szegénységet és a gonosz szellemeket elűzze. Amerikai filmekben gyakran látunk erre példát.

Ki az úr a háznál?

Régen ez nem volt kérdés, egyértelmű volt, hogy a férfi viseli a kalapot. Ma már a női emancipációnak köszönhetően azzal is lehet viccelődni, hogy vajon a férj papucsférj lesz-e, aki csak a felesége kívánságait lesi, vagy az asszony fogja férjura minden parancsát teljesíteni. Könnyű megállapítani! Mindössze arra kell figyelni, hogy kinek a keze van felül az esküvői torta felvágásakor vagy a templomi esketéskór, és megtudjuk, hogy ki lesz az úr a háznál.

Kisfiú a menyasszony ölébe

Több országban is elterjedt szokás, hogy a lakodalom alatt egy kisfiút ültetnek a menyasszony ölébe. A fiúgyermek a termékenységen kívül elsősorban a családnév továbbvitelének jelképe. Egy kínai szokás szerint egy kisfiúnak meg kell pördülnie az esküvői ágyon, hogy biztosítva legyen: az elsőszülött fiú lesz.

Gólya a háztetőn

Ki ne ismerné a történetet a gólyáról, amely már puszta jelenlétével "garantálja" a gyermekáldást abban a házban, amelynek tetején (kéményén) tanyát vert? Sajnos a gólya megrendelésre nem dolgozik, ezért terjedt el vidéken az a szokás, hogy babakocsit tesznek a ház tetejére. Így mindenki tudhatja, hogy e házban gyermeket várnak a közeljövőben.

Köszönetajándék

A köszönő ajándék csak nálunk újdonság, másutt régi szokás. Európában az olaszok hozták divatba, de ők is Szicíliából vették át, ahol nincs lagzi La bonbonierre, vagyis köszönő ajándék nélkül. Lényege, a termékenységet jelképező három szem cukrozott mandula, csinos tüllzacskóban, amelyet ötletes apróságokkal is kiegészítenek aszerint, hogy kinek mennyire futja. Már nálunk is kaphatók a mandulacsomagok és kísérőik: apró ezüst emléktárgyak. Mindenki tetszése szerint választhat közülük autót, biciklit, állatfigurát, különféle szerencsehozó mütyürkét. A vendéglátók kitesznek az asztalra egy hatalmas papírtortát, ebből lehet elvenni az ajándékkal bélelt papírszeletet. Benne cédula, a jegyesek nevével és a házasságkötés dátumával. Az olaszok tudnak élni, náluk a lakodalom örömünnep.

A menyasszonyfillérek összegyűjtése

Fiatal lányok ma is gyűjtögetnek filléreket hogy maguk vehessék meg menyasszonyi cipőjüket hogy így biztosítsák a házasság sikerességét. A régi szokás szerint ez a menyasszony takarékosságának bizonyítéka volt. Ezeket a lakodalom idején szétszórják, és össze kell seperni őket.

Az esküvői újság

A barátok közösen összeállítanak egy újságot hírekkel, időjárás jelentéssel, stb. Ezek a hírek azonban kizárólag a fiatal párra vonatkoznak. Minél eredetibb annál jobb. A "Ki kicsoda"-tól kezdve a főzési és barkácsolási tanfolyamokról szóló hirdetésekig minden lehet az újságban, amelyet azután emlékként megőrizhetnek maguknak.

Menyasszonyi torta

A római időkben a torta a termékenység szimbóluma volt. Máshol az élet édességét, és a "kerek világot" is szimbolizálta. Angliában a vendégek apró tortákkal köszöntötték a párt, aki a felhalmozott sütemények előtt csókolta meg egymást. A sok apró torta helyett ma egy nagyot készítenek. A pár ezt közösen vágja fel. A kapcsolatban a nőnek is van esélye magához ragadni az irányító szerepet, ha észrevétlenül úgy ügyeskedik, hogy a kezét felülre helyezze. Az első szelet tortából a pár megeteti egymást és ezt a szeletet egy tányérról fogyasztják el, így fejezve ki, hogy minden jót megosztanak egymással.

A menyasszony elrablása

Régebben ez, nagyon komoly dolog volt, mivel gyakran előfordult, hogy a menyasszonyt már az, esküvői szertartás alatt elrabolták. Ha a vőlegény nem tudott menyasszonyára kellőkeppen vigyázni, nem érdemelte meg, hogy feleségül vegye. Manapság ez a szokás csak arra szolgál, hogy a fiatal párt egy rövid időre elválasszák egymástól, hogy valahova betérjenek.
Van azonban néhány szabálya az elrablásnak. amit mindenképpen figyelembe kell venni. Nem szabad hosszú ideig elmaradni, mert különben a vendégek unatkoznak és a hangulat elromlik. A vőlegénynek különösen vigyáznia kell a menyasszonyi csokorra, mert ez őt a menyasszony kiszabadításakor felmenti a fizetési kötelezettség alól, és az elrablónak magának kell fizetnie a cehhet.
A menyasszony cipőjének elárverezése
Ez sok vidámságra okot adó, és a fiatal párnak igen jövedelmező árverés. A tanúk felkínálják. eladásra a menyasszony cipőjét Az egyik vendég egy kalappal körbejár, és minden árverező bedobja az előző árverező által felajánlott összeg, és a saját ajánlata közötti Különbséget a kalapba.
A kalapozó sorba megy és legutolsóként a vőlegény árverez, hogy így feleségének újra meglegyen az egész pár cipője, és az, asszony megkapja a kalapot is az egész bevétellel.

A fátyol levetése (vagy koszorútánc)

Ez is igen kedvelt esküvői szokás. Az örömanya leveszi lánya fejéről a fátylat, a menyasszonyt bevezetik egy lányok által alkotott körbe. A lányok a fátylat mint egy tetőt feszítik ki a menyasszony feje fölé és körtáncot lejtenek körülötte. A tánc után a menyasszony fogja a fátylat, és annak a Lánynak a fejére teszi, akiről gondolja, hogy a legközelebbi menyasszony lesz.
Éjfélkor egy verset mondanak el, a menyasszonynak pedig az asztal körül kell ugrálnia, hogy megmutassa, hogy egészséges. Á fátylat leveszi, helyette egy fejkendőt és egy főzőkanalat kap, ezután pedig mindenki, aki a menyasszonnyal táncolni akar, pénzt dob egy kalapba.

A nászajándék

Az a szokás, hogy az ifjú férj a nászéjszaka után adja át a nászajándékot a menyasszonynak. Az esküvő megtervezésébe ezt a mozzanatot is bele kell építeni, mint a szerelem és az esküvőre való emlékezés jelét. Régebben ez az ajándék gazdasági biztosítékot jelentett a fiatalasszony számára.
A régi nemesi körökben jószágot, várakat és földeket adtak nászajándékul a menyasszonynak. Manapság ékszert (gyűrűt, medált, órát, fülbevalót, stb.) szokás ajándékozni. A menyasszony is adhat a vőlegénynek nászajándékot. Az ajándékozásnak nincsenek megszabott határai: mandzsettagomb, nyakkendőtű és óra ajándékozása az általános. Minél egyénibb és fantáziadúsabb az ajándék annál értékesebb.

Menyasszonytánc: eladó a menyasszony!

Régen az apák leányukért cserébe pénzt, értékes javakat kaptak a vőlegénytől. Manapság már nem erről van szó. A pénzt a fiatalok a közös háztartás elindításához kapják, szórakoztató táncos műsor formájában. A vőfély persze gyakran az eredeti jelentéssel viccelődik. Gyakori, hogy a menyasszonytáncon a menyasszony rokonai, unokabátyjai vagy fiú testvérei megpróbálják "visszavenni" az ifjú arát, többször megpróbálják elrabolni, vagy viccesen egy alsónadrágot rejtve a zsebükbe "még a gatyájukat is odaadják" a párnak, vagy az aráért ...

A harisnyakötő viselése

A menyasszonyi ruha a hiedelem szerint szerencsét hozott. A vendégek próbáltak hazavinni egy-egy darabot a ruhából. A menyasszonyt a harisnyakötője védte meg a teljes ruhátlanságtól. Ma a harisnyakötőt annak a lánynak ajándékozza a menyasszony, akinek a legközelebb lesz az esküvője, mert ez a tárgy szerencsét hoz.

Üvegtörés - cseréptörés

Egyes nézetek szerint a szüzesség elvesztését szimbolizálja. Más vidékeken a cseréptálat teli pénzzel az ifjú párnak úgy kell összesepernie, hogy a vendégsereg széttáncolja az összesepert cserepeket. A vőlegény tartja a lapátot, jelezve, hogy a "hátteret biztosítja" a menyasszony dolgos házimunkában, vagyis seprésben gyakorlott kezéhez.A lakás feldúlásaEnnek az értelme az, hogy a fiatal pár ne feledkezzen meg a házasság rögös útjáról. Ilyenkor a vendégek szétszórják az edényeket, kirámolják a szekrényeket és mindent szétszórnak a lakásban. Az is előfordul, hogy szétdúlják az ágyakat és elbarikádozzák az ajtókat. De olyan is előfordult már, hogy az egész lakást kirámolták. Ilyenkor azután a fiatal párnak szállodába kellett mennie, de teljes titokban, nehogy ott is ugyanaz történjen meg, mint a lakásban.
Az új lakásba költözés
Jó szokáskent tartották meg, hogy a rokonok és ismerősök kenyeret és sót nyújtanak át az ifjú párnak áltálában akkor, amikor először látogatják meg őket az új lakásukban. Régen a kenyér a legfontosabb élelem volt, a só pedig igen drága ajándék. Ma azt jelképezi, hogy a jólét sohase múljon el az új otthonból.

A menyasszony küszöbön való átemelése

A küszöb mindig a közös élet kezdetét szimbolizálta. A fiatal pár legyőzve az utolsó akadályt egyszerre érkezik meg lép a házba. Ezzel a lépéssel bizonyítják, hogy készen állnak a közös jövőre, az erő és az irányítás azonban a férj kezében van, hiszen a nő férjhez ment, vagyis a férfi házába került, ahol a férfi szava dönt. Amikor a férj feleségét karjaiban tartva először lépi át közös otthonuk küszöbét, az is azt szimbolizálja, hogy megvédi asszonyát a szellemektől, akiknek kedvenc tartózkodási helyük köztudottan a ház eldugott részei, bemélyedései és a küszöb alatti részek.