Kommunikáció a szülők és gyermekeik között

... a beszélgetések természetesek legyenek, oldottak, és ne azt az érzést keltse a gyermekben, hogy valami leckét kell felmondania, vagy ami még ennél is rosszabb: félelem szállja meg....

Napjaink egyre túlhajszoltabb világában egyre nagyobb kihívást jelent a szülőknek úgy odafigyelniük gyermekeik szükségleteire, mint ahogy azt szeretnék. A férj és a feleség egyaránt dolgozik, és mára már megszokottá vált a túlórázás. Nagy nyomás nehezedik a szülőkre amiatt is, hogy hogyan gondoskodjanak a saját, és gyermekeik igényeinek állandóan növekvő listáján lévő dolgokról. Ez a tendencia erőteljes hatással van a gyermekekre.

Sok szülő egyre kevesebb időt tölt a gyermekével. Még ha otthon van is, a házi munkával, a ház körüli teendőkkel kell foglalkozniuk, s mire a gyermekre kerülne sor, már teljesen fáradtak, kimerültek. A gyermeknek azonban természetes szükséglete a szülei részéről jövő odafigyelés, útmutatás, sőt a fegyelmezés is. A gyermekektől pedig nem várhatjuk el, hogy megértsék mindazokat a nyomásokat, melyekkel a szüleik szembenéznek. Hogyan lehet megtalálni a megfelelő egyensúlyt? Többek közt ezt a kérdést fogja fejtegetni ez a cikk.

Először is nézzük, hogy egy kis gyermeknek mire van a legjobban szüksége?

A szeretetet nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha egy gyermek sohasem hallja azt, hogy "szeretlek", az olyan érzés neki, mintha élete minden napján azt hallaná, hogy "gyűlöllek". A gyermek a szíve mélyén valószínűleg ezt a következtetést vonja le: "Ha anyu vagy apu nem szeret, az azért van, mert valami baj van velem, biztosan nagyon rossz vagyok". Ez azonban mélyen meggyökerező meggyőződésévé válhat, és súlyos károkat okozhat neki egész élete alatt.

"Az, hogy gyermekkorban mennyit mosolygunk, képesek vagyunk-e az érzelmi fejlődésre, s hogy szeretnénk-e jól megtanulni kommunikálni, mind attól függ, hogy mennyi szeretetet kapunk szüleinktől."
(egy orvos)

Sajnos az sem szokatlan, hogy a gyermekhez durva, barátságtalan szavakkal beszélnek, és gorombán bánnak velük. A statisztika megfigyelését tekintve a tartózkodó és rideg szülők gyermekei az életük során több nehézségen mennek keresztül a magánéletben, a párkapcsolatban, a barátságokban, sőt, még a munkában is, mint azok a gyermekek, akik megkapták a megfelelő érzelmi légkört. Persze egyik szülő sem, vagy egy gyermek sem szeretné, hogy ő egy statisztikai adat legyen. A múlt nem kell, hogy meghatározza automatikusan a jövőnket.

Hogyan segíthetünk hát gyermekeinknek, hogy boldoguljanak az életben?

Először is szánj elegendő időt a gyermekeddel való beszélgetésre. Erre alkalom adódhat például a házi munka végzése közben is, amit gyermekeddel együtt végzel. Aztán ott vannak a közös étkezések, a közös társasjátékok, kikapcsolódások, hétvégi kirándulások. Egyszóval számtalan lehetőség. De lehet éppen akkor, amikor te mint szülő nem érsz rá gyermekedre figyelni, mert sokkal fontosabb dolgod van. De vajon nem a gyermeked jóléte miatt dolgozol? Ha neki épp akkor kellesz, és te visszautasítod, akkor legközelebb kétszer is meggondolja, hogy hozzád forduljon, majd odafordul olyan személyhez, akitől mindig is óvni akartad.

Ha gyermekeidet figyelmen kívül hagyod, amikor még kicsik, akkor amikor nagyobbak lesznek, ugyanezt fogják tenni veled.

A gyermekeiddel töltött idő korlátozott. Az idő gyorsan elrepül felettük. Ha nem vagy elég körültekintő, olyan alkalmakról maradhatsz le, amit egész életedben bánni fogsz. Azonban vigyázni kell, hogy ezek a beszélgetések természetesek legyenek, oldottak, és ne azt az érzést keltse a gyermekben, hogy valami leckét kell felmondania, vagy ami még ennél is rosszabb: félelem szállja meg. Ezzel rátértünk a következő szempontra:

Teremtsünk gyermekeinknek megfelelő légkört. Az ilyen légkör első alkotóeleme a szeretet, a második pedig annak kimutatása. Kérdezd meg magadtól: kommunikáltam egy baráttal, akinek leveleket írtam, de valójában sohasem címeztem meg azokat a leveleket, és sohasem küldtem el? Ugyanis ez lehet a helyzet egy olyan családi légkörben, ahol ugyan szeretik egymást a családtagok, de nem látják szükségesnek kifejezni azt. A valódi szeretet azonban több egy érzésnél, szavak és tettek által jut kifejezésre.

Ennek egyik módja az, hogy keresd a jót. Könnyű hibát találni a gyermekekben, hiszen az éretlenségük, tapasztalatlanságuk, az önzésük, az értetlenségük naponta megmutatkozik. Viszont sok-sok jó dolgot is csinálnak. Próbálj meg ezekre összpontosítani. A dicséret a gyermekek létfontosságú szükséglete. Soha ne fukarkodj ezzel, mert ezáltal nagyban csökkented annak kockázatát, hogy úgy nőjön fel, hogy kétségbeessen, vagy hogy arról legyen meggyőződve, hogy soha semmi nem elég jó, amit csinál.

Másik módja a szeretet kifejezésének az, hogy figyelj arra, amit a gyermeked mondani szeretne. Ha a gyermeked tudja, hogy tényleg figyelni fogsz rá, akkor sokkal valószínűbb, hogy megnyílik előtted. Viszont ennek a fordítottja is igaz:

Ha a gyermeked tudja, hogy közbevágsz, vagy megszidod, vagy dühbe gurulsz még azelőtt, hogy befejezné a mondandóját, és meg tudnád, hogy mit érez, hogy miken megy keresztül, akkor lehet, hogy inkább megtartja magának az érzéseit.

Hogyan lehet olyan légkört teremteni, amelyben gyermeked nyugodtan feltárhatja legbelsőbb érzéseit akkor is, amikor felkavaró dolgokról beszél, vagy súlyos hibát követett el?

A következő cikk megadja rá a választ.