A félelem bezár, a szeretet megnyit

A szeretet birtoklásának a módja: szeretetet adni, azaz ha úgy tud valaki adni, hogy ettől ő is több lesz.

A szeretet birtoklásának módja: szeretetet adni

"Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség. Aki egyszer belekóstolt holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült soha. A költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek. Nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben és a levegőben."

Ha igaz a fenti idézet, akkor szeretet nélkül éppúgy nem lehet élni, mint fény és levegő nélkül.

A szeretet birtoklása nem csupán igény, hanem alapvető szükséglet. Iránta valóban csillapíthatatlan az éhség, soha nem lehet megunni, vagy túlzásba vinni, mert ha megfelelően táplálják és ápolják, állandóan erősödik. De nem lehet kikényszeríteni sem, és ha még is megpróbálnánk kikényszeríteni, gyűlöletet kelt.

A szeretet nem érzelmekből ismerhető fel, hanem elsősorban abból, amit másokért teszünk. Ez egy nagyon mély emberi kötelék, amely értékeken alapszik.

A szeretet birtoklásának a módja: szeretetet adni, azaz ha úgy tud valaki adni, hogy ettől ő is több lesz.

Sokáig nem értettem ennek titkát, mígnem egy bölcs ember megértette velem. Azt gondoltam ugyanis, hogy mivel én vajmi kevés szeretet kaptam addigi életem során, nincs tehát, miből adjak. Nem tanították meg velem, vagy mutatták be, hogy hogyan kell szeretetet adni, így hát azt gondoltam, hogy én nem azon kiváltságosak közé tartozom, akik csak úgy tudnák árasztani magukból a szeretetet, bár szerettem volna közéjük tartozni. A bölcs ember azt mondta, hogy ez egy tudatlan és önző felfogás, mivel mindenkiben ott szunnyad a szeretet, csak teret kell neki adni. Én elfojtottam azt, ami ott van legbelül. Ki kell onnan hozni, fel kell törnie. De ezt senki sem teszi meg helyettem, csakis nekem kell. De hogyan? - kérdeztem. A szeretet velünk születik, de annak kifejlesztését tanulni kell. - válaszolta. Majd így folytatta: a szeretet nem passzív állapot, hanem egy aktív tulajdonság: odafigyelés, türelem, tisztelet, adni és kapni tudás, olyan erő, amely szeretet teremt, s ezek a tulajdonságok nem jönnek ám mindig természetesen. De minél többet adsz belőle, annál többet kapsz.

Első lépésként tanulj meg nyitni. Légy kezdeményező, még akkor is, ha azt gondolod, hogy nem leszel hatással a személyre, akihez odafordulsz. Menj oda hozzá mosolyogva, kezd el te magad a beszélgetéseket, de ne magadról beszélj, hanem a partnered hogyléte és érdeke vezessen, mintha csak ő lenne fontos. Csak akkor beszélj magadról, ha kérdez. Aztán következő lépésként legyél őszinte jótevő azok felé, akik hozzád hasonló gondolkodásúak.

"Ha veszel, megtelik a kezed, ha adsz, megtelik a szíved."

(Margarete Seemann)

A bölcs ember tanácsa mélyen elgondolkodtatott. Addig azt hittem, hogy a szeretet fogalma kimerül abban, hogy kapok, vagyis kapnék, ha lenne kitől. De az meglepett, hogy olyasmiből kell adnom, amiből azt gondoltam, nem rendelkezem, és az fogja majd "beteljesíteni önmagát". Megfogadtam a tanácsot. Egy kis idő elteltével egy más ember lett belőlem: egy kinyílt és sok értékes barátra szert tevő. Olyan társasági, szeretetet sugárzó személy vált belőlem, akiről ma már nem tudják elképzelni akik ismernek, hogy valaha befelé forduló, csakis önmagának való ember voltam.

A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.

A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.

Mert a szeretetnek elég a szeretet

A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.

(Kahlil Gibran)

Szükség van arra, hogy önmagunkba nézzünk, saját személyiségünk felépítésére, és arra is, hogy harmóniában legyünk önmagunkkal és a világgal. Amíg magunkat nem ismerjük, hiába fordulunk mások fele. Az első számú törvény tehát, hogy először önmagunkat kell elfogadnunk, szeretnünk ahhoz, hogy másokat szerethessünk és mások is szeressenek minket. Továbbá éretté kell válnia arra, hogy szeretetünk cselekvő erő legyen.

Ha mindezt elfogadjuk, azt is megértjük, hogy ezért már tenni kell, mondhatnánk úgy is, hogy tanulni kell.

Rengeteg törődésre, figyelemre, felelősségre és kompromisszumkészségre van szükség. Két teljes integritású ember tud igazán odafigyelni egymásra, úgy adni, hogy közben ne féljen attól, hogy ő ettől kevesebb lesz.

"A szeretet nem adó, nem követelés, mely mögött ott áll a végrehajtó. A szeretet úgy árad, mint a napfény: csöndesen és állandóan - egyedül a maga csodatévő hevétől."

A szeretet a legszebb magyar szó, mely nagyon sokféle kapcsolatban jelen van. Más nyelveken csak egyféleképpen fejezik ki a szeretetet, de a magyar ember tudja, hogy mennyi-mennyi jelentéstartalma van ennek a páratlan tulajdonságnak. Másképp szeretjük a kedvenc ételünket, másképp a kedvenc állatunkat, másképp valamely híres példaképünket, másképp az ismerőst, másképp a szomszédot, másképp a munkatársat, másképp a barátot, másképp a nagypapát, másképp az unokát, másképp az édesanyát, másképp a gyermeket, másképp életünk szerelmét. Azonban ahogy azt az előző cikkben kifejtettem, a szeretet, bár a harmonikus közös élet felépítésének legfontosabb építőanyaga, de - nem az egyetlen ahhoz, hogy egy sziklaszilárd, boldog és tartós kapcsolatot teremtsünk.

A szeretet téglái közé kötőanyagok kellenek, mert másképp kibukik a fal. Az olyan kötőanyagok, mint az odafigyelés, türelem, tisztelet, adni és kapni tudás, ezek azok, melyek éltetik, és erősebbé teszik a szeretetet.

A következő cikkben arról lesz szó, hogy hogyan lehet élni a szeretetet a családban más létfontosságú tulajdonságokkal együtt alkalmazva.