A menyegző napja után

Romantikus regényekben a bonyodalom gyakorta két szerelmes egybekerülése körül szövődik.

A menyegző napja után

Romantikus regényekben a bonyodalom gyakorta két szerelmes egybekerülése körül szövődik. Utána már örökké boldogan élnek. A valóságban azonban épp ennek ellenkezője igaz: a menyegző napjának gyönyörűségei után jönnek az élet mindennapi gondjai: korán kelni, munkába sietni, bevásárolni, főzni, mosogatni, takarítani, stb.

Ahhoz, hogy két élet boldogan egybeötvöződjön idő és erőfeszítés szükséges.
Egy házasság együttműködésben virul.

Mindketten vittetek magatokkal néhány eszményképet, vagyis olyat vártatok el egymástól, ami nem volt valami reális. S ha ezek nem válnak valóra már az első néhány hét után, némi csalódással jár. De ne feledd, hogy nagy változás történt az életedben! Nem élsz többé egyedül, vagy azzal a családdal, amellyel éltél eddigi egész életedben. Most egy új személlyel élsz, akiről kiderül, hogy nem ismered olyan jól, mint ahogy gondoltad. Újfajta terveid vannak, s lehet, hogy a munkád is újszerű, a költségvetésed is más, új barátaid és rokonaid vannak, akiket meg kell szoknod. A házasságod sikere és a boldogságod attól függ, hogy kész vagy e hozzájuk igazodni.

Némelyek a büszkeségük miatt nehéznek érzik, hogy alkalmazkodók, hajlékonyak legyenek. De a kitartó önfejűség gyászos következményekkel járhat.

Sok függ attól, hogy pozitív, vagy negatív módon gondolkodsz a házastársadról. Az új feleség így vélekedhet: "Most, hogy házasságot kötöttünk, hova tűnt az a romantikus férfi, aki érdekes helyekre vitt, és sok időt töltött velem? Megszokott kerékvágásba zökkent. Engem természetesnek vesz. Már nem az az ember, akit én korábban megismertem". Vagy talán megérti és értékeli, hogy férje most azért dolgozik keményen, hogy jól gondoskodjék családjáról? És vajon az új férj tudomásul veszi-e, hogy felesége odaadóan dolgozik, hogy főzzön és takarítson, s időnként nagyon fáradt, és nem tud annyi időt fordítani arra, hogy elbűvölő legyen? Vagy azt mondja magában: "Mi történt azzal a vonzó, ifjú hölggyel, akit feleségül vettem? Megváltozott, mióta férjre tett szert."

Mindkettőnek be kell látni, hogy egyikük sem rendelkezik annyi idővel és energiával, hogy mindazt megtegye, amit házassága előtt megtett. Most a rugalmasság tanúsításának van itt az ideje, hogy elfogadjuk a házassággal járó munkák mélyen kielégítő felelősségét. Egy személy is képes megrontani a házasságot, de fenntartásához kettő szükséges. A házasság működésben tartása teljesítmény. Teljesítményen pedig nehézségek ellenére elért eredményt értünk. Ha mindketten együtt törekedtek erre, mindkettőtöknek része lesz ebben a teljesítményben. Ez a közös cél elérésére irányuló együttes törekvés összeköt benneteket, szorosan összekapcsol, eggyé kovácsol kettőtöket. Idővel ez a szeretetnek olyan kötelékét hozza létre, amely fölülmúlja mindazt, amit a házasságtól remélhetünk.

Ahogy nő a szeretet, úgy csökken a büszkeség, és nem csak az jelent boldogságot, hogy adunk, hanem az is, hogy engedünk, amikor valaminek az előnyben részesítéséről van szó.

Az ismerkedés és udvarlás ideje alatt igyekeztünk észrevenni és mérlegelni egymás hibáit. Most már meghoztuk a döntést, ami azt jelenti, hogy már ne vegyük olyan hamar észre ezeket a hibákat. Gondoljunk arra, hogy ha a saját hibáinkat tudomásul vesszük, és mentséget találunk azokra, vajon nem fogadhatnánk el a házastársunkét is, és nem találhatnánk arra is mentséget? Ez fontos ahhoz, ha nem szeretnénk, hogy az ellentétek komoly szakadékká fejlődjenek. Vajon, ha el kell ismernünk egy meghatározott hibánkat, vagy bűnünket, rögtön védekezésbe vonulunk, és szabadkozunk? Van-e bennünk elég belátás annak megértésére, hogy ez a vonakodás hibáink elismerésében tipikusan emberi vonás, és így van ez a házastársunknál is? Teszünk-e neki engedményeket?

Mi mindannyian szeretjük, ha úgy tekintenek és kezelnek minket, mint egyéniségeket. Amikor kedvezőtlenül hasonlítanak bennünket valakihez, talán alacsonyabbra értékelve képességeinket és tulajdonságainkat, hogyan reagálunk? Általában sértve érezzük magunkat, és bosszankodunk. Valójában azt mondjuk: "De én NEM ő vagyok! Én ÉN vagyok!" Te, mint férj, értékelésedet fejezed-e ki feleséged iránt azért az ételért, amit készített, vagy panaszkodsz, hogy nem tud úgy főzni, mint édesanyád? Honnan tudod, hogyan főzött édesanyád, amikor férjhez ment? Adj tehát alkalmat feleségednek, hogy belenőjön az új feladatkörébe, és jártas legyen benne. És te, ifjú feleség, talán panaszkodsz, hogy férjed nem hoz haza annyi fizetést, mint édesapád? Mennyit keresett édesapád, amikor megházasodott? Igazából az számít, hogy te milyen segítséget nyújtasz férjednek. Érezteted-e, hogy támogatod, és értékeled erőfeszítéseit?

Civakodtok-e egymással a rokonság miatt, vagy ellenkeztek-e a barátság miatt, melyet ápolni szeretnétek? Hogyan oldjátok meg a nézeteltéréseket? Sokkal jobb nem várni addig, míg a benned kialakult nézeteltérés végül robbanó méreteket ölt. Ha tűnődünk valami rossz fölött, az majdnem mindig azt eredményezi, hogy rosszabbnak látjuk, mint amilyen valójában. Beszéld meg azonnal, vagy felejtsd el. Csak futólagos megjegyzés? Ne figyelj rá! Megbeszélést igényel? Olyat tett a házastársad, ami aggaszt téged? Ne ítéld el durván! Próbáld kérdés formájában felvetni az ügyet, vagy tegyél indítványt, amely megnyitja a beszélgetést.

Segíthetnek-e a kívülállók megoldani a házasfelek közti nézeteltéréseket? Igen, segíthetnek, csakhogy mindkét házastárs beleegyezése szükséges azok meghívásához. Ahelyett, hogy a szülőket, vagy a rokonokat kérnénk meg, hogy az egyik fél pátjára álljanak a másikkal szemben, a férjnek és a feleségnek egymáshoz kell ragaszkodni, olyannak ismerve fel a nehézségeiket, mint amelyeket meg kel osztaniuk egymással, és közösen nekik kell megoldaniuk. Ha az egyik fél kívülvalókhoz fordul a másik fél beleegyezése nélkül, azzal mindkettőjüket lealacsonyítja a mások szemében.
Amikor büszkeségünket sérelem éri, segítséget jelent, ha meggondoljuk, hogy valójában nem is vagyunk olyan nagyok.
Időnként a humorérzék is segíthet, hogy ne vegyük túl komolyan magunkat. Az a képességed, hogy tudsz nevetni magadon, az érettség jele, és sok egyenetlenséget el tud simítani az életben.

Mi történjék, ha a házastársad nem reagál arra a törekvésedre, hogy békésen oldjátok meg a nézeteltéréseket? Általános gyakorlat az emberek között, hogy hasonlóval fizetnek vissza. De ha te is ezt az eljárást követed, akkor hagyod, hogy mások formáljanak téged, s ők tegyenek olyanná, amilyen vagy. Lényegében olyanná tesznek, amilyenek ők maguk, amilyenné igazából soha nem akartál válni. Ha engeded, hogy ez megtörténjen, megtagadod önmagadat, s azt, ami mellett addig kiálltál.

A szelíd felelet nem gyengeségből fakad, hanem erőből, és a házastársad megérzi azt. Ezáltal a rossz folyamatot jóra fordíthatod. De időt vehet igénybe, míg a jóságod meghozza a gyümölcsét a házastársadnál.
Légy hajlandó kipróbálni azt az indítványt is, amit a házastársad tesz. Figyeld meg, hogy beválik-e.
Kit kell hibáztatni, ha rosszul megy valami? Nem ez a fontos. Az a fontos, hogy miként lehet helyrehozni. Légy rugalmas, tárd fel, mivel nem értesz egyet, beszéld meg azt, és ne vedd magad túl komolyan.! Légy közlékeny!

Szeszélyes emberrel nehéz élni. Sokan úgy vélik, hogy a szeszélyek, hangulatváltozások kívül állnak az ellenőrzésünkön, mivel az agyban levő vegyi anyagok irányítják azokat. Akár így van, akár nem, az érzelmek ragályosak. Sokkal jobb kellemes hangulatot táplálni, mint rosszat dédelgetni.

Jönnek azonban idők, amikor az események mélyen elszomorítanak, vagy komoly betegség és fájdalom gyötör. Mindkét félnek tudnia kell, hogy mi váltotta ki a hangulatváltozást, és építő módon kell reagálnia.

Féltékenység. Az helyes, ha valaki félti a hírnevét, és az is, ha félti a házasságát. Mint ahogy az adrenalin újra megindítja a szívverést, úgy serkenti a féltékenység is a lelket olyasmi megvédésére, ami kedves neki. A féltékenység ellentéte a közöny. Nem lehetünk közönyösek, érdektelenek a házasságunk iránt. De a féltékenységnek van egy másik fajtája is, amit a bizonytalanság idéz elő, és a képzelet táplál. Az ilyen oktalan, túlzottan kisajátító féltékenység kellemetlen börtönné változtatja a házasságot, amelyben a bizalom és az igazi szeretet nem képes fennmaradni. Ha a házastársadnak valódi oka van a féltékenység okozta bizonytalanság érzésére, távolítsd el azt az okot azonnal. Ha pedig nincs valódi oka, tégy meg minden tőled telhetőt a féltékeny fél bizalmának helyreállítására, szép szóval, és ami még fontosabb, tetteiddel. Férkőzz a szívéhez!