Magánélet a párkapcsolaton belül

A szerelmeddel már egy ideje komolyabbra fordultak a dolgok. Össze is költöztetek, együtt éltek, a közös jövőre irányuló kérdéseken is túl vagytok már. Szeretet van, minden van. Néha mégis hatalmába kerít az az érzés, hogy látni sem akarod őt. Aztán persze jön a lelkiismeret-furdalás. Majd a kérdések sorozata: biztos, hogy őt akarod-e, ha ilyen magányra vágyó napjaid vannak.

Az igazi akkor is kell, amikor nem

Pedig nem vagy egyedül az érzéssel. Sokunkkal megesik, hogy bár stabil és harmonikus párkapcsolatban élünk, mégis néha ideiglenesen csakis szingliként szeretnénk létezni a világban. Csak magunkkal törődni, csak magunkra gondolni, a társunkról tudomást sem venni. Azért, mert nem beszélünk róla nap, mint nap, talán még a legjobb barátnőinknek, barátainknak sem, a jelenség még létezik. És még azt sem lehet mondani, hogy abnormális, rossz. Neked sincs miért szégyenkezned, ha ilyesmit érzel! Nem őrültél meg, nincs veled semmi baj, csupán a lelkednek egy kis pihenésre, lazításra, kikapcsolódásra van szüksége.

Gondolj csak bele! Ha egész évben, napi 8 órában dobozokat pakolsz jobbról balra, még ha szereted is ezt csinálni, akkor is évente néhányszor muszáj megállnod, hogy fizikailag kipihend magad, elmenj vakációzni, dobozokat még csak ne is láss. Ha nem tudsz kiszállni a mókuskerékből, nem tudsz naponta, hétvégente leállni és lazítani, a feszültség csak nőttön-nő benned, és egyre erőszakosabban akarod azt a megérdemelt pihenést. Ha még ilyenkor sem teszed meg, könnyen előfordulhat, hogy megbetegszel, a szervezeted ilyen drasztikus módon erőszakolja ki magának a lazítást. Valami ilyesmi történik a párkapcsolatokban is. Bár csodálatos dolog együtt élni azzal, akit szeretsz, remek dolog mindig mellette ébredni és elaludni, minden nap találkozni vele, de azért egy kapcsolat nemcsak adja az energiát, de igényli is. Folyamatos odafigyelést, megértést, időt kell áldozni rá. És néha bizony kimerülnek a készletek, muszáj utántölteni, muszáj pihenni. Ilyenkor természetes érzés, hogy szeretnél kicsit eltávolodni, de csak azért, hogy szabad levegőt szívhass, feltöltődhess más élményekkel, megérezd a másik hiányát, és utána újult erővel folytathasd a mindennapjaidat vele.

Saját idő

Akármilyen remek a kapcsolatotok, akármennyire jól érzitek magatokat egymás társaságában, ha mindig mindent együtt csináltok, előbb-utóbb megcsömörlötök a sülve-főve állapottól. A másikra áldozott szeretet mellett saját magadnak is meg kell adnod a kellő figyelmet, energiát és időt. Mint ahogy a közös lakásban is van mindenkinek saját fiókja, ahová csak ő illetékes belenyúlni, a másik nem, úgy a legszorosabb kapcsolatban is szükség van olyan, napi/heti/havi rendszerességű "saját idő"-re, ami csak rólad szól, amibe a társad csak akkor léphet be, ha megkéred rá, vagy ha megengeded neki.

A saját idővel kapcsolatban két véglet van. Az egyik, amikor túlzott ragaszkodásból, önzőségből, féltékenységből párod teljesen kisajátítja az életedet. Tudni akar minden lépésedről, ismerni akarja minden barátodat és kollégádat, osztozni akar minden hobbidban. Az persze szép dolog, ha érdeklődik kedvenc szabadidős elfoglaltságod iránt, de az azért túlzás, hogy minden egyes reggeli úszásra el akar kísérni és minden egyes, barátokkal történő ultizáson ott akar ülni melletted.

Ilyenkor egyáltalán nincs esélyed saját időt megélni, fojtogatónak, börtönnek érzed a kapcsolatot, a lefojtott gőz (magadra fordítandó idő utáni vágy) csak gyűlik, gyűlik a fedő alatt, és egyszer, váratlanul kitör onnan, és mindent összepiszkol maga körül.

A másik véglet, amikor életed pasija a kívántnál is több saját időt igényel és biztosít neked is. Soha nem visz el bulizni, nem mutat be a legjobb barátainak, hetente nyolcszor focizni jár, nincs egy közös programotok sem, és ha véletlenül együtt mentek nyaralni, akkor meg olyan, mintha ott sem lenne. Csak alszik naphosszat a nyugágyban a parton, ha meg ébren van, elmélyülten olvas, vagy leissza magát koktéllal, és csak támasztja a pultot hajnalig.

Mint mindenben, a saját idők meghatározásában is meg kell találni az arany középutat. Arra viszont nincs szabály, hogy egy emberre hány óra szabad idő jusson. Minden kapcsolatban a felek határozzák meg, mikor, mennyi és milyen saját időre van szüksége. Hogy később ne legyenek félreértések az elvonulásokból, már a kapcsolat elején tisztázzátok, melyik oldalon mikor van határzár, mi jelzi a zárást és a nyitást, és hogy mit vártok el ilyen esetekben a másiktól.

Kétségbeesés helyett: ötletek

Sajátidő-kódex

A következő szabályokat nem árt szem előtt tartani, ha párod bejelenti, hogy saját időre van szüksége.

- Hiba megijedni és félelmedben már azt hallani, megfújták a végítélet harsonáit. Nincs vész, a párod még szeret, pusztán magával szeretne egy kicsit foglalkozni, nem veled.

- Abszolút tilos elkezdeni faggatni, hogy mi a baja, mi bántja, mi történt a munkahelyen, miért olyan szomorú. Tilos anyáskodni ilyenkor felette!

- Tilos megsértődni azon, hogy most épp nem veled, hanem más személlyel - egy barátjával vagy épp saját magával - akar eltölteni egy kis időt. Tilos durcásan azon morfondírozni, hogy biztos más társaságát szórakoztatóbbnak találja, mint a tiédet.

- Tilos tolakodó jelenléteddel, gyakori rátelefonálásokkal megzavarni a saját idejét! Ez nem azt jelenti, hogy a közös lakásban akkor ne is éld a magad életét. Folytasd saját dolgaidat, de légy tekintettel rá! Ha elvonul egy külön szobába zenét hallgatni, ne nyiss rá ötpercenként valamilyen lényegtelen kérdéssel, ne akkor akarj ott port törölni, ne zajongj, ne zavard szándékosan! Egész egyszerűen kopj le egy időre!

- Tilos lelkiismeret-furdalást kelteni benne, önzőnek, érzéketlennek nevezni!

- Tilos olyan buta kérdéseket feltenni, mint például, hogy: "már nem szeretsz?"

- Tilos bosszút állni! Tilos például bosszúból elmenni moziba, és ott azt a filmet megnézni, amit eredetileg ketten akartatok végigröhögni.

- Tilos halasztható háztartási kötelezettségek teljesítésével előállni. Például: "Lécci, porszívózz fel! Most!"

- Tilos élcelődni azon, hogy a párod esetleg mélabús és inkább elvonul. Pláne tilos a csipkelődéssel mások előtt lejáratni. Nagyobb okod lehet pánikolni, ha a párod hancúrozás helyett jobban vágyna egy kis saját időre. Ekkor sem szabad elcsüggedni, gondolj a következőkre.

- Légy megértő, lehetőségeid szerint biztosíts neki szabad elvonulást!

- Mosolyogj, mikor elvonul és mosolyogj, mikor visszatér, hogy érezze, biztonságban van érzelmileg, és nem tett semmi rosszat azzal, hogy az egyedüllétet választotta!

- Légy bizalommal iránta, és éreztesd is vele, hogy megbízol benne, az érzelmeiben, a hűségében, a szándékaiban!

- Örülj a lehetőségnek, hogy bónusz saját időt kaptál! Találj ki valami kellemes programot magadnak! Olyat, amit egyébként is egyedül csinálnál, nem a pároddal! Menj el egy jó masszázsra, teázz a barátnőiddel, vagy nézz meg egy sírós-papírzsepis-romantikus filmet otthon, ami őt egész biztos nem érdekelné!

A saját idő iránti igény a kapcsolatoknak legalább olyan fontos alkotóeleme, mint az őszinteség, a bizalom, az intimitás. A párodtól való rövid eltávolodás igénye természetes és egészséges velejárója a szerelmi összetartozásnak. Ráadásul a saját idő zavartalan megélése valójában nem távolít el téged szerelmedtől (csak akkor lehet baj, ha egyre többször és egyre hosszabb időkre van igény), inkább közelebb visz titeket egymáshoz és még erősebbé teszi a kapcsolatotokat.

Zárásképp mindenképp idekívánkoznak Kahlil Gibran arab szerző szavai a házasságról:

"Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék. Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből. Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek. Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet. És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel: mert a templom oszlopai távol állanak egymástól, és a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik."