Esküvő az afrikaiak és az eszkimók háza táján

A világ egyik pontján elég egy kis kötény meg egy nyaklánc, a másikon hócsizma, nagykabát, kapucni és még csókolózni is veszélyes. Lássuk, hogy alakította pusztán az éghajlat az afrikaiak és az eszkimók életvitelét és az esküvői szokásaikat.

A világ egyik pontján elég egy kis kötény meg egy nyaklánc, a másikon hócsizma, nagykabát, kapucni és még csókolózni is veszélyes. Lássuk, hogy alakította pusztán az éghajlat az afrikaiak és az eszkimók életvitelét és az esküvői szokásaikat.

Afrika

Az emberiség bölcsőjének is nevezik az egzotikus Afrikát. Nem csak az emberek bőrszíne, vagy az időjárás, de a kultúra is merőben különbözik az eddig bemutatott ázsiai, európai országokétól. Csöppenjünk hát bele az esőerdők, sivatagok, a Nílus és a Kilimandzsáró lakóinak mindennapjaiba! Tegyünk egy képzeletbeli túrát – még cipő se kell hozzá - és lássuk, hogyan ünneplik ezen a tájon a szerelmet!

Afrikában szokás, hogy a lányokat már kislánykoruktól arra nevelik a szülők, hogy jó feleségek legyenek. Megtanítják őket titkos jelzésekre, beszédre, amivel az asszonyok úgy tudnak egymással kommunikálni, hogy azt a férjük nem érti. A férfiak úgy vágnak vissza, hogy ha anyagilag megtehetik, egyszerre négy nőt is elvehetnek feleségül! Touché. A szépségideál is roppant különbözik bizonyos afrikai törzseknél. Például Mauritániában a kövérség a gazdagság és a jólét szimbóluma, így az esküvő előtt a családtagok jó alaposan felhizlalják a lányaikat. A szülők már 13 és 15 éves kor között kiházasíthatják gyermeküket, amint elérte a biológiai felnőttkort.

afrikai szépségideál

Az esküvői ceremónia templomban köttetik. A szertartás keretében megjelenik az úgynevezett 12 élet szimbólum: bor, búza, paprika, gyógynövények, víz, fazék és kanál, seprű, méz, dárda, pajzs, végül pedig vallástól függően a Biblia vagy a Korán. Mindegyik a szerelem és az erő különböző jelképeit képviselik, amelyek egyesítik a két családot. A menyegző után egy törzsi ünneplés veszi kezdetét, a Karamu, amit olykor a vőlegény házában tartanak.

Zulu esküvő

Köztudott, hogy az afrikaiak teljes harmóniában, összhangban élnek a természettel. Nem csoda, hogy a kontinens területén több mint 1000 féle kultúra fonódik össze a különböző törzsek által. A dél-afrikai Zulu törzs esküvői hagyományain és tradícióin keresztül egy kis ízelítőt kaphatunk az afrikai törzsek sajátos és egyedi világából.


Az esküvői szokások általánosságban véve eléggé összetettek. Minden az úgynevezett „lobola egyezménnyel” kezdődik. Ennek keretében a vőlegény fizet a menyasszony családjának, kárpótlásul, hogy elveszi a lányukat. Megállapodástól függően a fizetség 30-40 darab szarvasmarha. Ha az esküvő után kiderül, hogy a menyasszony meddő, a lobolát vissza kell téríteni a férjnek, a feleséget pedig a családjának. Némely körülmények között, az apa elküldheti egy másik lányát, hogy ő biztosítson gyermeket a csalódott férjnek.


A nagy nap reggelén a menyasszony egy sor rituálét végez, mielőtt férjhez megy. A koszorúslányaival megfürdik meztelenül a folyóban, ami jelképezi az ara megtisztulását a lelki szennyezettségtől. Legvégül pedig átviszi az alvásra használt gyékényét és a kelengyéjét - utóbbit a koszorúslányok hozzák a fejükön - a vőlegény kunyhójába. Az esküvő kezdetekor a két család két ellentétes oldalon áll, köztük levő feszültség pedig érezhető. Ez tarthat akár két-három napig is, és amit végül két marhának a levágása old fel. A közös cselekedet jelképezi a két klán között létrejött szövetséget. Magára a ceremóniára éjszaka kerül sor, amikor fényes a hold. A halvány, felhős holdfény rossz ómen, ráadásul az ünneplésnek is elveszi a hangulatát.

Zulu koszorúslányok

Az afrikai menyasszonyokon, és a nőkön általában véve rengetegféle színes ékszert láthatunk. Az eljegyzési korban lévő fiatal lányok egy úgynevezett „Zulu Szerelmes levelet” készítenek maguknak. Ez sok mintás, saját maga által szőtt gyöngyből áll, amik egy vagy több nyakláncba fonnak össze. Minden színnek külön üzenete van: piros a szerelemféltést (és ez ezzel járó vérbosszút, ha el akarja lopni valaki a vőlegényt), a kék a hűséget, magányosságot, a kedveshez repülő gondolatokat, a sárga a féltékenységet, tisztaságot és hűséget jelképezi. A fekete a dühnek, rózsaszín a szegénységnek és hűvösségnek, a zöld a fiatalságnak és epekedésnek, a fehér pedig a tisztaságnak, a szerelemnek és a jó szerencsének a szimbóluma. Ha a lány eljegyezte magát, a vőlegényét megajándékozza egy sor fehér gyönggyel.


a „Zulu Szerelmes Levél”

A menyasszony régen egyáltalán nem, de ma már egyre gyakrabban hord fehér ruhát az esküvőn. A tradicionális menyasszonyi ruha szett azonban mindössze három részből áll: isidwaba, egy bőrből készült vékony kötény, amit a férjes asszonyok viselnek, isicwaya, szintén bőrből készült darab, ami a mellkast fedi, és az inkehli, ami a nők fejét fedi. Ha a menyasszony szenvedélyesen szereti a férjét, akkor azt egy vörös csík jelzi a szoknya alsó részén. Mintha csak azt mondaná: ha nem akarsz vérfürdőt, maradj távol az uramtól! Az esküvő alatt háromszor öltözik át a menyasszony, ezzel mutatva az új rokonainak, hogy mindegyik szín jól áll neki.


vőlegény és menyasszony

Az európai esküvőkkel ellentétben az afrikai ceremónián nem hangzik el eskü. A Zulu esküvői hagyományok szerint a házasságot csak akkor tekintik véglegesnek, amikor az esküvő utáni reggelen az újdonsült feleséget elviszik fürödni, majd megvizsgálni, hogy feleség lett-e a menyasszonyból.

Az eszkimók

A nagykabátba bújt, hóban-fagyban élő kis emberek népcsoportját mindig is körül szőtte egy különleges légkör. Hiszen a legtöbb ember itt Európában már a téli –10 fokot is súlyosan megveti. Akkor hogy lehet, hogy van, ahol a –45 fokot még az élhető körülmények közé sorolják? Autó helyett kutyaszán, piros tetős házikó helyett iglu (avagy hókunyhó), játékos öleb helyett pedig jegesmedve. Irány hát a sarkvidék!

melegedés a jégkunyhóban

eszkimó család

Maga az eszkimó kifejezés az algonquian indiánoktól származik, a "wiyaskimowok" szóból. Jelentése „nyershús evők”. Így talán nem is csoda, ha ők magukat jobban szeretik inkább inúitnak nevezni, ami az ő nyelvükön embert jelent. Az inúitok Észak-Amerika északi partjainál, a sarkvidéken, Gönlandon, és kelet Szibéria bizonyos pontjain élnek, elszóródva, kisebb-nagyobb csoportokban.
Az esküvői szokásaik sem sokkal meglepőbbek. Ugyanis nincsenek! Régen nem volt kelengye, nem voltak ajándékok, nem volt szerződés, se szertartás. Mára köztük is egyre népszerűbbek a hagyományos keresztény esküvők, csak ruhát nehéz találnia a menyasszonynak ebben a hidegben.

inúit menyasszonyi ruha

a fagyvilág mint esküvői célpont

Régen gyakoriak voltak akár már a csecsemőkorban elrendezett kapcsolatok vagy a szülők vagy a közösség által. Az eszkimó lányokat 15-16 évesen adták férjhez, a fiúk pedig akkor házasodhattak, ha már tudtak vadászni és így gondoskodni a családról.

Az inúit házasságok nem voltak határozottan monogámok. Gyakoriak voltak a nyitott kapcsolatok, a poligámia, a válás és az újraházasodás. Később bizonyos eszkimó csoportoknál, ha volt gyerek, akkor a váláshoz a közösség, különösen az idősek beleegyezésére volt szükség. Bizonyos források szerint az eszkimóknál szokás volt a feleséget „kölcsön adni” idegeneknek. Ez annyit tesz, hogy a férj, vagy társ odaadta a feleséget egy éjszakára. Ha volt is ilyen, akkor az eredete visszanyúlik a fajfenntartáshoz - hogy egy kicsit ugyan, de keveredjenek más népekkel.

eszkimó puszi

Az eszkimóktól indult ki és terjedt el az „eszkimó puszi” is. A köztudatban úgy él, hogy náluk olyan hideg van, hogy nem érdemes megkockáztatni a csókot. Így csak az orrukat dörgölik össze, ezzel fejezve ki a szeretetüket egymás iránt.