Tészták, trendek és tóvidék - Nászút ajánlat Milánóba és környékére

Imádom az olaszok több ezer éves múltra visszatekintő művészetét, festői tájait, ínycsiklandó több száz féle tésztacsodáját, nap érlelte szőlőkből készült zamatos borait, és ami mindig lenyűgöz és elvarázsol az a dallamos olasz nyelv és az emberekből sugárzó életszeretet, azaz az igazi dolce vita érzés. Ha a nászút során nemcsak romantikára vágyunk, de érzékeinket is szeretnénk elkápráztatni, garantáltan rabul ejt majd minket Milánó és a tőle mindössze másfél órányi autóútra lévő Stresa városa, a Lago Maggiore partján.

Imádom az olaszok több ezer éves múltra visszatekintő művészetét, festői tájait, ínycsiklandó több száz féle tésztacsodáját, nap érlelte szőlőkből készült zamatos borait, és ami mindig lenyűgöz és elvarázsol az a dallamos olasz nyelv és az emberekből sugárzó életszeretet, azaz az igazi dolce vita érzés.

Ha a nászút során nemcsak romantikára vágyunk, de érzékeinket is szeretnénk elkápráztatni, garantáltan rabul ejt majd minket Milánó és a tőle mindössze másfél órányi autóútra lévő Stresa városa, a Lago Maggiore partján.

a szerző saját fotóival

Milánó Olaszország második legnagyobb városaként azonnal elragadott minket nyüzsgésével, színes forgatagával, a legújabb trendeket hirdető kirakataival, és igazából fel sem ocsúdtunk, már a Dóm melletti, hét emelet tömény divattal ámulatba ejtő La Rinascente üzletközpont üvegfallal körbevett tetőteraszán kortyoltuk az Aperolból és Prosecco-ból (ez a pezsgő itteni megfelelője) kevert frissítőnket. Ez az a hely ahonnan remekül látni a Dómot és a teret körülölelő régi házakat, és mindemellett könnyű ételekkel kényeztethettük magunkat megfizethető árakon. Az étterem szintjén gasztronómiai termékek, csoki csodák várják azokat, akik szeretnének ajándékba is vinni a finomságokból. A terasz alatti szinteken felpróbálhatjuk vagy akár meg is vásárolhatjuk a legújabb divatnak megfelelő ruhákat, cipőket egyenesen a legnagyobb tervezők kifutóiról.

Végig járva a sétáló utcákat (Via Monte Napoleone, Via Manzzoni) pillanatok alatt elfelejtettük azt a közhelyt, hogy Milánó egy szürke iparváros, egyre inkább azt éreztük, hogy minden színes és lüktető, és ez egy igazi trendi hely.

Persze azok sem fognak csalódni, akik inkább a művészetek szerelmesei. A fehér márványból emelt gótikus, reneszánsz és neoklasszikus elemeket is megjelenítő homlokzattal rendelkező Milánói Dóm nem csak méretével (a világ negyedik legnagyobb székesegyháza), de aprólékosan kidolgozott díszítéseivel, kőszobraival is lenyűgözött bennünket, és akkor még nem is beszéltünk a kilátásról, ami tetőn fogadja a látogatót. A kupolatorony 109 méter, míg a homlokzat 56 méter magas, így mivel ragyogó napsütéses nap volt, nemcsak a várost csodálhattuk meg, de elláttunk egészen az Alpokig.

Tovább indulva a Dóm térről áthaladtunk az 1867-ben felavatott, „Galleria Vittorio Emanuele II” elnevezésű fedett passzázson, ami egy pompás „bevásárlóárkád”, nagystílű üzletekkel, éttermekkel és kávézókkal. Üvegkupolája alatt a helyiek is előszeretettel sétálgatnak, bemutatva legújabb szettjeiket, elegánsan végig haladva a csodás mozaikpadlón.

Sétánk folytatásában közvetlenül a világhírű Milánói Scala fogadott minket, ahol mind a balett-, mind az operarajongók kedvükre válogathatnak a repertoárból.

Nemcsak ide, de a Santa Maria delle Grazie templomba is érdemes előre lefoglalni a belépőnket, ahol megtekinthetjük Leonardo da Vinci legendás festményét, az Utolsó Vacsorát. A teljesség igénye nélkül az ide utazók, a rendelkezésre álló idő függvényében meglátogathatják még a Sforza-kastélyt, Michelangelo legutolsóként számon tartott, Rondanini Pieta nevű szobrát és a mögötte lévő parkot.

Miután jólesően elfáradtunk a városnézésben, este a hangulatos Brera negyed egyik autentikus trattoriájában fogyasztottuk el olasz vacsoránkat, és mondhatom, hogy alig tudtunk választani, az ugyan egyszerű, de mindig friss alapanyagokból készült, de remekbe szabott fogásokból (milánói rizottó sáfránnyal ízesítve, fehérboros borjú, de a klasszikus milánói borda is helyet kapott az étlapon, a különféle friss halak és tengeri herkentyűk között). A vacsorára csak este 10 óra körül került sor, ugyanis milánói szokás szerint előtte beültünk egy helyi bárba aperitivo-t inni, apró kis falatkákkal kisérve.

Másnap már várt minket az észak olasz tóvidék gyöngyszeme, a Lago Maggiore partján fekvő Stresa városa, pazar kertjeivel, pálmafáival és palotáival, valamint a minden igényt kielégítő szállodáival, friss levegőjével, ahol igazán volt alkalom a pihenésre és a romantikára. Annak idején rabul ejtette a táj Hemingwayt és Churchillt is, akik hosszabb ideig tartózkodtak ezen a már XIX. században is kedvelt üdülőhelyen.

Az Alpok hegycsúcsai tükröződtek a kristálytiszta vizű, égszínkék tó felszínén, amikor kiléptünk a La Palma Hotel 7. emeletének tetőteraszára, ahol nemcsak a táj festői szépségét csodálhattuk meg, de egy koktélbár és egy nyugágyakkal körbevett medence is található itt, így kellően ellazíthattuk magunkat és élvezhettük a szeptemberi napsütést.

Stresa egy rendkívül hangulatos óvárosi résszel is büszkélkedhet, ahol kellemes nyitott éttermek és bárok között megbúvó ajándék és delikatesz boltok fogadtak bennünket, kínálva a helyiek által készített illatos szappanokat, kézműves tárgyakat és borokat.

A belvárostól kb. 10 percnyi sétára lévő, 1956 óta működő „Giardino Zoologico” nemcsak nekünk, de a gyermekes családoknak is kínált szórakoztató időtöltést. Megsimogathattuk az ott élő állatok kicsinyeit, sétálhattunk a 100 éves fák között és a gyönyörűen megkomponált rózsakertben. A lankás domboldalra kialakított park központi helyén, a mai napig magán tulajdonban álló, XVIII. századi Pallavicino villa áll, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a tóra.

Amennyiben nincs tériszonyunk, felmehetünk siklóval a Mottarone hegyoldalban, 800 méter tengerszínt-feletti magasságban kialakított Alpesi Botanikus kertbe („Giardino Botanico Alpinia”) is, és közelről is megismerkedhetünk az alpesi növényvilággal, valamint ámulhatunk az elénk táruló lenyűgöző látképen. A legszebb fotók ugyanis innen készíthetőek a tóról és a városról.

Másnap hajóra szálltunk és meglátogattuk a tó három pici, de annál elbűvölőbb szigetét, az ún. Borromeo szigeteket. Közülük is a legelbűvölőbb az Isola Bella, amelynél romantikusabb úti célt nem is találhatna egy szerelemes pár. A sziget elnevezése Carlo III. Borromeotól származik 1630-ból, aki szerelme ékes bizonyítékaként, feleségénekIsabella D’Addának felépítetett itt egy nagystílű barokkpalotát, egy lélegzet-elállító teraszos kerttel, szökőkutakkal, kerti tóval és párját ritkító virágokkal.

A víz nemcsak hajókirándulásokra ad módot, de az aktív élet kedvelői akár vitorlázhatnak vagy kajakozhatnak is. Akik azonban inkább a szárazföldi sportokkal barátkoznának, azoknak érdemes felkeresni a közelben lévő számos golf pálya egyikét.

A felejthetetlen élmények mindenképpen garantáltak ezen a csodás mikroklímával és varázslatos atmoszférával megáldott egyszerre mediterrán és alpesi hangulatú paradicsomi helyen.

Képek: a szerző saját fotói