Édes bűnbeesés - csoki-, pezsgő - és sajtszökőkút

Számtalan alkalommal bizonyítást nyert a tény, hogy az esküvők témáját, hangulatát embere - jelen esetben párja - válogatja. Ez annyit tesz, hogy a lehetőségek száma végtelen. Így néha nagyon nehéz dolga van a jegyespárnak, hiszen néhány általuk kedvelt dolgot bizony ki kell hagyni az esküvőből, de legalábbis változtatni kell rajtuk.

Nem így van ez a csoki-, pezsgő- és sajt szökőkutakkal, hiszen bármilyen esküvőhöz kiválóan passzol ez a különleges díszlet. Bolondos esküvőn pajkosnak hat, elegáns esküvőn pedig olyan, mint egy előkelő dáma. Nem utolsó sorban, pedig nagyon finom!


Csokoládé szökőkút

Mi is lehetne fantasztikusabb, mint egy csokiszökőkút? Már látványnak sem mindennapi, ahogyan a szinte már gőzölgő, barna, enyhén sűrű folyadék föntről lefelé lüktetve csordogál a szökőkút fémes vázain, teljesen belepve, eltakarva azt. Az ember szeretne belemerülni, lubickolni a tömény édességben. Ennek tetejébe jön az extázis, amikor még az ízlelőbimbóinkat is kitesszük az ellenállhatatlan belga csokoládénak. Esküvőnk fényén, különlegességén is csak emelhet egy ilyen édességkút. Kérhetjük tej-, ét-, vagy fehér csokival, amihez még pluszban kérhetünk olyan extra ízesítéseket is, mint a menta, a rum, vagy a chili. Többféle méretű kútból válogathatunk, tetejére - akárcsak egy tortára - pedig tehetünk csúcsdíszt is. Általában az asztal közepén állítják fel, körülötte rengeteg gyümölccsel, piskótával, marcipánnal és minden földi jóval megrakva. Ezeket kedvünk szerint mártogathatjuk bele az olvadt csokiba.

Érdekesség: Az első csokiszökőkutat Kanadában készítették, azonban máig is a legnagyobb kultusza Angliában van. A csokoládé nevének eredete Amerika felfedezéséig vezethető vissza. Az ottani őslakók egy úgynevezett „xocolatl” (ejtsd: sokolatl) nevű italt fogyasztottak, aminek jelentése „keserű víz”. Eleinte ugyanis a kakaó leülepedett az edény aljára, így roppant kellemetlen íze volt. Később innen terjedt át a világ számos nyelvébe – többek között a magyarba is – a csokoládé szó.


Pezsgőszökőkút

Az elegancia és luxus fellegvára a pezsgőszökőkút. Az vízköpőkön kizúduló ital áttetsző, sárgás színén meg-megcsillan egy-egy kósza buborék, hogy aztán leérve tömény fehér habbá váljon. Ezt csak még jobban kiemeli a kút fémperemének lágy csillogása. Micsoda harmónia! Esküvőknek szinte elengedhetetlen kelléke. Elegáns menyegzőknél önmagában is megállja a helyét, kicsit lazább hangulatúaknál viszont fel lehet dobni egy színes virágokból álló csokorral a tetején. Pezsgőn kívül tehetünk bele bort, üdítőt és puncsot, de igazából kiváló bármilyen más alkoholos, nem alkoholos, buborékos és nem buborékos ital látványos tálalására.

Érdekesség: Ma minden elegáns est, nagyobb buli, szilveszteri parti elengedhetetlen kelléke a pezsgő. A XV. századig azonban a „szénsavas bor” selejtnek számított! Az alkoholos nedűt csak később, az 1600-as évek végén találta fel Dom Perignon, egy francia – most jön a csavar - bencés szerzetes! A magyar "pezsgő" szavunkat gróf Széchenyi István alkotta és használta először Hitel c. munkájában a gyöngyöző, francia italra.

Sajtszökőkút

A sajtszökőkút alapanyaga a francia, svájci és olasz származású sajtfondü, azaz olvasztott sajt. A krémes, világító sárga mártás lassan folydogál végig, miközben az alatta levő kút folyamatosan forgatja és melegen tartja. Ugyanúgy lehet kelléke egy elegáns esküvői fogadásnak, mint egy grill partinak, hiszen minden környezetbe szépen illeszkedik. Itt is választhatunk több, pontosabban kétféle íz, a natúr és füstös ízek közül. Az olvadt, finom sajtszószba kis fapálcikákra szúrva mártogathatunk bármilyen gyümölcsöt, pirítóst, chipsféléket, kenyeret, nyers zöldségeket, mini-virsliket. A sajtszósz a népszerűségét annak köszönheti, hogy nem csak hihetetlenül jól néz ki ez a lefelé csordogáló, sűrű, matt sárga mártás, de ráadásul a megéhező vendégek, gyerekek már egy-két falat után prímán jóllakhatnak és élvezhetik tovább a mulatságot. Mindemellett a közös mártogatásnak nagyon jó közösségformáló ereje is van!

Érdekesség: A sajtfondü eredetéről csak homályos elképzeléseink vannak. Az egyik elmélet szerint a hegyekben élő pásztorok eledele volt, a másik szerint a szerzetesek ezt ették a böjti időszakban. A hegyi sajtokat fehérborokkal és cseresznyepálinkával olvasztották össze, majd kenyérkockákat mártogattak bele és borral kísérték le. Ez után nevezték el az egy tálból való evést "fondü stílusnak". Van csokoládé, sajt, csirke és marhahús fondü.

Bármelyiket is választjuk, legyen az csoki-, pezsgő- vagy sajtszökőkút, egyikkel sem tévedhetünk. Rendeltetését tekintve első sorban étkezésre találták ki, de sokkal több ennél. Jó közérzetet és hangulatot biztosít a násznépnek, összehozza a különböző családtagokat, új ismeretségek köttetnek, különleges látványt nyújt és még finom is!