Olasz esküvő

Sorozatunkat folytatva, továbbra is különböző nemzetek esküvői szokásait, hagyományait próbáljuk bemutatni. Következő állomásunk a napfényes és "hangos" Olaszország, ismerjük meg egy kicsi közelebbről az ő nagy napjuk jellemzőit.

Az olaszok szerették és tisztelték a hagyományaikat, egészen a 19.századig szervesen éltek az esküvőkön, de mára már kopott régi fényéből ez a jellemző. Régen az egész házasságot úgy kezelték, mint egy vállalati egyesülést, prezentációt adtak elő, érveltek a fiatalok mellett. Amikor megegyezés született, előkerült a gyűrű, ami hagyományosan gyémánt volt, mely a szerelem lángjából készült. Minél nagyobb, annál jobb és annál biztosabb volt, hogy azt a fiút választják a leány leendő férjének. A szülők rendesen megvizsgálták a kérő előéletét, családját, felmenőit. Az eljegyzés után gyakran szerenádot adott a vőlegény leendő menyasszonyának. A lányok ládában gyűjtötték stafirungjaikat, majd a nagy napon ezt vitték magukkal az új otthonukba.

Régi olasz menyasszonyok

A szokások területileg is nagyon eltérőek voltak. Toszkánában a menyasszony fekete ruhát és fehér kalapot viselt, kezében legyezővel. A koszorúslányok férjezett nők voltak, mert hajadon nem nézhetett esküvői szertartást, ők kísérték a templomba is a menyasszonyt.

Venetoban a pár együtt sétált a templom felé és ezen az úton különböző akadályokat gördítettek eléjük, melyeket meg kellett oldaniuk a sikeres házasság érdekében. A kápolna elé szalagot kötöttek, jelezve a házasságkötést.

Szicíliában két szertartást tartottak, egy polgárit és egy egyházit, az utóbbit fontosabbnak vélték, ettől a dátumtól tekintették hivatalosnak a menyegzőt. A menyasszony rendszerint lóháton érkezett a szertartásra, amelyet éjszaka tartottak és az oda vezető utat fáklyával világították ki.

Olasz esküvők résztvevői egykor

A vasárnapot tartották az egyetlen napnak, amelyen köttetve a házasságot, sikeres lesz, a többi nap szerencsétlenséget hozhat. A menyasszony az esküvő előtti éjszakát a szülei házában töltötte és zöld ruhát viselt, mely szerencsét és termékenységet hoz. Az ara csokrát a vőlegény készítette és ezzel várta leendő feleségét a templom ajtajában.

A mai olasz esküvők hasonlóak a nyugati országok eseményeivel. Az eljegyzést tartják szűk és tág családi körben egyaránt. Vallási és polgári szertartást tartanak, utóbbit már ők is egyre gyakrabban külső helyszínre viszik, mely a természeti adottságaiból érthető.

Gyönyörű olasz esküvői helyszín

Az olaszoknál lényegesen mélyebbek a katolikus egyházi szabályok, mint máshol, kötelező a hirdettetés, mely az esküvő előtti három vasárnapi misén történik. Ugyanilyen hirdettetési lehetőség az is, hogy a házasodni kívánó felek nevét és az esküvő dátumát kifüggesztik egy nyilvános helyre (leggyakrabban a templom ajtajára), így mindenki láthatja, és ha valaki bármiféle indokot tud a frigy létrejötte ellen, akkor van ideje megakadályozni a tervezett esküvőt. A nagy napon a templomi szertartás után jellemzően itt is rizst szórnak az ifjú párra, de az olasz egyház pénzt kér letétbe azért, hogy az esemény után el legyen takarítva a szétszórt rizs, amennyiben ez nem történik meg, úgy a letét elvész.

Vallási szertartások Olaszországban

Májusban nem tartanak menyegzőt, mert az szerencsétlen lesz. A valami kék, valami kölcsön, valami új és valami régi elemeket fontosnak tartják és alkalmazzák ma is, de az olasz menyasszonyok egy ötödik elemet is tartanak maguknál, egy ajándékot, amit valamelyik barátjuktól vagy családtagjuktól kaptak. Az esküvőn használt jármű elejét mindig virággal díszítik, mert ez előkészíti az utat a boldogság felé.

Ifjú házasok Olaszországban

Manapság is jellemző, hogy a nagy napon a vőlegény egy darab vasat tat a zsebében, mellyel kivédi a gonosz szellemeket, a menyasszony viszont nem viselhet semmi aranyat, mert az rosszat hozhat.

A fogadáson a násznagy fogadja a párt, ő tölti ki a likőrt az egybegyűlteknek. Közben felcsendülnek a toast-ok: Per cent’anni! (Száz évre!) ,Evviva gli sposti! (Éljen az ifjú pár!) ,Bacio, bacio! (Csókot, csókot!) az arra alkalmas időpontokban.

Hagyományos olasz fogadás kezdete

Tájegységenként változó, hogy a meghívottak mikor kapják meg a bonboniere nevű cukorkákat, ezt vagy a meghívó mellé, vagy a lakodalom zárásaként kiosztott ajándéktárgyakhoz illesztik, ezzel köszönve meg azt, hogy osztoztak az örömükben. A díszes csomagba általában öt mandula belsejű, fehér cukormázzal borított cukorka kerül az öt legfontosabb jókívánság szimbólumaként: egészséget, boldogságot, gazdagságot, hosszú életet és nem utolsó sorban termékenységet jelképeznek. Manapság egyre gyakoribb, hogy az erre fordítandó pénzt inkább jótékonyságra költi, és a vendégek egy képeslapot kapnak, amin feltüntetik a megsegített intézményt.

Hagyományos olasz bonboniere

Olaszországban nem jellemző a menyasszonytánc, ajándékozás szempontjából is inkább az ajándéklista van érvényben, vagyis hogy a házasulandók leadják a listájukat, amiről lehet választani. Ezek általában háztartási gépek, segédeszközök, de nem ritka az sem, hogy egy utazási iroda ajánlata szerepel a kívánságlistán. Pénzbevételként inkább az szolgál, hogy a menyegző végén apró darabokra vágják az ifjú férj nyakkendőjét, amit az esküvőn viselt, és azt elárverezik a násznép között a menyasszony harisnyakötőjével együtt. A hagyományok alapján az így összegyűlt pénzt a menyasszony kezében lévő kis fehér, szatén táskába(la borsa) csúsztatják, majd ifjú pár a nászútjára költi ezt el. Ilyenkor van lehetőség megtáncoltatni az új feleséget.

Olasz menyasszonyok "pénztárcái"

Olaszországban bevett szokásnak számít, hogy a barátok megviccelik az ifjú vőlegényt vagy menyasszonyt, de kifejezetten figyelnek arra is, hogy arcukat ilyenkor megörökítsék. Ilyen tréfák például, hogy kihoznak egy óriási menyasszonyi tortának látszó, valójában papírból vagy másból készült formát, amit a pincér sajnos elejt, de közben a pár ijedt arcát lefényképezik. Másik jellemző szokás, hogy olyan ajándékokat adnak a menyasszonynak az egész násznép előtt, amelyektől az zavarba jön, és éppen ebben a pillanatban azonnal meg is örökítik az arckifejezését. Előfordul, hogy a templomban is megviccelik a párt, például a vőlegény cipőjére a "help me", vagyis segítség kifejezést írják, majd amikor le kell térdelni az oltár elé, ez elég meglepő és mulatságos a násznép számára.

Tréfa az olasz esküvőkön

A fogadás során az ifjú pár minden vendéghez odamegy köszönetet mondani, beszélgetni. A menü sokféle ételből áll, nem ritka az akár 14 fogás, és természetesen olasz borok tömkelege. A hagyományos olasz esküvői körtánc a tarantella, mely póktáncot jelent, egy igen gyors ütemű mozgásforma. A fogadáson a pár eltör egy vázát és ahány darabra hullik, annyi boldog évük lesz együtt. A nap zárásaként espresso-t szolgálnak fel a vendégeknek és hajnalig tart a mulatozás.

Hagyományos olasz körtánc

Az olasz emberek nagyon hangosak, érzelmesek és temperamentumosak, nincs ez másképp az esküvőiken is. Hangos kiabálás, éneklés, gesztikulálás, jellemzi ezeket az eseményeket, melyeken nagy hangsúlyt kap a tánc és a jókedv. Maga az ország is egy különleges hatással bír és ha ehhez társul egy örömteli esemény is, akkor garantáltan „kő kövön” nem marad.

Olasz házaspár napjainkban

Olasz esküvők képei

Hamisíthatatlan olasz család