Esküvői tánctrend, avagy amit a különböző táncokról tudni érdemes

A táncos mulatságra a vacsorát követően kerül sor, amelyet mindig a pár nyit meg - ezt nevezzük nyitótáncnak. Itt már, mint férj és feleség mutatkoznak be a násznépnek. Ez az első közös "megmozdulása" a párnak, a közös életük első lépése...

Nyitótáncnak legtöbbször angol vagy bécsi keringőt választanak a párok. A tánc háromnegyedes ritmusú, lágy, kecses, lassú mozgású. A nyitótáncra a vacsora után kerül sor, ezzel indul ez a vígasság, az ifjú pár a nyitótánccal megnyitja, elindítja a mulatságot.

Manapság a nyitótánc már nem csupán a keringőből áll, hanem bohókás, a pár által kedvelt, illetve zenei stílusban előadott tánc, mely lehet egyben meglepetéstánc is.

Vőlegénytánc: ez egy szórakoztató koreográfia, melyben a vőlegény megmutathatja, mennyire szereti szíve választottját. Ebbe a táncba bevonhatja a barátokat, így érdekesebb, és esetenként mókásabb, hangulatfokozóbb lehet az "előadás". Itt a ruházat már változhat a koreográfiának, illetve a tánc stílusának megfelelően. Ennek betanulása általában a menyasszony tudta nélkül készül, hiszen meglepetésnek szánja a vőlegény.

Gyertyafény keringő, mikor gyertyafénybe borul a táncparkett és a pár köszönetet mond a szülőknek, tánc formájában. A gyertyafény keringő tánca, az angol keringő, lassú, lírai, megható része az estének. Ez körülbelül éjfélkor történik és a pár úgynevezett záró tánca is a menyasszonyi ruhában, mielőtt átöltöznek az újasszony, újember ruhába.

A hagyományos gyertyás táncnál egy nagy körben állnak a vendégek, mindenki kezében egy­egy gyertya, és a pár a kör közepén táncolja végig a zenét.

Egyes esküvőknél az ifjú ara, az apukájával kezdi a keringőt, majd a férj, a zene közepénél lekéri kedvesét, és köszönetet mond az édesapának. Olyan verziót is láthatunk, ahol a pár körbe táncol a parketten, és elfújja a vendégek kezében lévő gyertyákat mindaddig, amíg az összes el nem alszik.

A hagyományos gyertyafény keringőkön túl azonban meglephetjük a násznépet egy különleges koreográfiával is, ahol a pár gyertyával kezdi a táncot, majd kiadja azokat a két édesanyának, és tovább folytatják az angol keringőt különböző lehajlásokkal és emelésekkel díszítve. Bármelyik fajtáját is választjuk, ne felejtsük el, hogy az estének ez az egyik fénypontja.

Mikor érdemes elkezdeni a tánctanulást?

Ha már meg van esküvő időpontja, akkor érdemes legalább két hónappal előtte elkezdeni a tánc tanulását. Érdemes videóra rögzíteni, hogy otthon is tudjuk ismételni, amikor nincs idő a tanárral lenni. Tanuláskor ajánlott hetente legalább kétszer eljárni a tanárral gyakorolni, betanulni a táncot.

Amikor már tudjuk a koreográfiát, akkor fontos, hogy a menyasszony már abban a cipőben tanulja, illetve gyakorolja a táncot, amiben táncolni fog. Ez ugyanúgy érvényes a vőlegényre is. Ha netán abroncsos ruhája van a menyasszonynak, akkor azt is ki kell próbálni a tanulás alatt. Ez megmutatja, milyen is lesz az eseményen táncolni, nem okoz gondot, kellemetlenséget a rossz cipő megválasztása, és a párnak nem kell másra koncentrálni, csak a táncra az esküvőn.

Mikor elkezdünk gondolkodni azon, hogy táncolni kívánunk az esküvőn, akkor jó minél előbb informálódni, hogy milyen táncok vannak, és azok milyen zenére, milyen ritmussal, és milyen nehézséggel rendelkeznek. Manapság videók állnak rendelkezésre a további felderítésre, hogy a legjobb képet kapjuk a táncokról.

Általánosságban a táncokról:

Az angol keringő a Bostonból fejlődött ki kb. az 1920­-as évek elején a bécsi keringő utódjaként. Korábbi angol elnevezése (slow waltz - "lassú keringő") is arra utal, hogy tulajdonképpen a bécsi keringő lelassításaként keletkezett. Az angol waltz kifejezés a német Walzerből eredeztethető, amely a bécsi keringő kialakulásakor nyert főnévi formát a walzen (forogni) ige átalakításaként. A Habsburg Birodalomban kialakult ekvivalensével szemben azonban itt a kerek mozdulatok mellett már egyenes mozgást is tapasztalhatunk.

Az angol keringőt származási helye alapján nevezték el, ugyanis az angolok a bécsi változatot ebben az időszakban és korábban is túlságosan közelinek, erotikusnak gondolták. Először az 1922-­es világbajnokságon táncolták, de elnevezésére még csak 1929­ben került sor. A tánc a boston és a slowfox stílusában kezdett formálódni. Kezdetben előre törekvő versenytánc volt, azonban később a fordulásokból az ütemek végét már összezárt lábak jellemezték. Szerkezete átlós jelleget kapott, mert a teljes fordulatok bonyolultnak tűntek, s a jobbra, ill. balra fordulásoknál csak háromnegyedet fordultak. A teljes táncformát az angol koreográfusok és tánctanárok alakították ki megközelítőleg mai formájára, amelyet az Imperial Society is elfogadott.

Az angol keringő a táncversenyek első programjaként szerepel, zenéje szentimentalista, érzéki vonásokat ébreszt, ritmikusan lendülő mozgásaival a legharmonikusabb standard tánccá alakult. Táncos jellege a lassú és egyenletesen lendülő, térben haladó fordulómozgásokban nyilvánul meg, melyek törésmentesen uralják a táncparkettet. Emellett jellegzetessége még az emelkedések és süllyedések megformálása, az ezek közötti átmenetek hangsúlyozása.

Zenéjére az első ütem hangsúlya jellemző, lassan áradó, harmonikus forma és 3/4-­es ütem. Tudásszinttől függően 29­32 ütem/perc a tempója, versenyeken azonban kötelezően 30 ütemet kell besűríteni egyetlen percbe.

A bécsi keringő (ismert német nevén Wiener Walzer) a legrégebbi hagyományú társastánc. Neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik.

A keringő gyökereit kutatva egészen a 12.­13. századig lehet visszamenni, a minnesangerek idejéig. A német Springtanzban - amely páratlan ütemű táncrészként a páros ütemű, lépkedett előtáncot követte - felismerhető a keringő eredete.

A bécsi keringő, amely 6 lépésből áll, két ¾­es ütemre volt felosztva és egy teljes fordulással összekötve kiteljesedett az akkoriban még szokásos balett­technika segítségével. Németország maradt a keringővel kapcsolatos események középpontja, egészen a húszas évekig, amikor is a "walzer" úgy egy évtizedig háttérbe szorult a modernebb, dinamikusabb táncformák miatt. Angliában a bécsi keringő sohasem volt otthonos. Az angolok bécsi keringő elleni tiltakozását mutatja, hogy náluk ez a tánc a standard táncversenyek programjában az utolsó táncként szerepel, míg más országokban a harmadik bemutatandó tánc.

Zenéje gyorsan folyó, temperamentumos, szárnyaló, lendületes. Zenei üteme 3/4­es, tudásszint szerint 50­60 ütem/perc, versenyeken 60 ütem/perc.

Quickstep

A ragtime zenéjére táncolt Foxtrott 1914­-ben alakult ki, és ennek gyorsabb változata lett a Quickstep néven megszületett tánc. Jellemzője a játékosság, pajkosság, humor, a táncosok vidáman szelik át a parkettet a Quickstep lépéseivel. Zenéjében dominál a trombita, harsona, szaxofon, 4/4­es ütemei gyorsak, virtuózak.

Slowfox

A ragtime zenéjére táncolt Foxtrott 1914­ben alakult ki, és ennek lassúbb változata lett a Slowfox. Elegáns, andalgó jellegű - az egyik legnehezebb standard tánc. Zenéje 4/4­es ütemű, lassan áradó, tartózkodó, szabályos.

Tangó

Nevét a "tambor" szóról kapta, mely a dél­amerikai feketék nyelvén dobot jelent. A 19. században szóló­ és páros táncként feltűnt Uruguayban, Brazíliában, Kubában is, aztán Buenos Aires kikötőnegyedében terjedt el Tango Argentino néven, ahol a prostituáltak és futtatóik táncos ábrázolásaként táncolták a bordélyházak látogatói (gyakran férfi­férfival). A 20. században az alsó rétegek integrációjával társastánccá emelkedett, végül az angolok alakították finomabbá, puhábbá és haladó jellegűvé. Zenéje szenvedélyes, szaggatott, 2/4­es ütemű. Jellemző hangszerei a hegedű, fuvola, gitár, zongora és természetesen a tangóharmonika.

Latin­amerikai táncok:

Latin­amerikai eredetű tánc a Szamba, Rumba és a Cha­cha­cha, de ide soroljuk a spanyol származású Paso doblét és az észak­amerikai Jive­ot is. A Szamba és a Paso doble haladó, míg a többi egy helyben táncolt tánc. A párok távoli tánctartásban, szabadabban táncolnak bennük, így jobban érvényre jut a férfi és nő egyedisége, a kettőjük közti viszony ábrázolása, mint a standard táncokban.

Szamba

Hazája Afrika, ahol a harci, termékenységi táncok, szerelmi játékok, esküvői, aratási, vallási ünnepségek részeként táncolták. A 16. században Amerikába hurcolt rabszolgák vitték át magukkal kultúrájukat, amit Dél­Amerikában hamar befogadtak és összeolvasztottak a spanyol, portugál vallási­ és tánckultúrával. Ebből született meg a Szamba is. Az afrikai „semba” szó egy tipikus csípőmozgást jelent, nevét erről kapta. Eredetileg több táncforma gyűjtőneve volt és körtáncként ismerték. A 19. századra lett páros tánc, Európába átkerülve csak az 1950­es évektől lett népszerű, egyszerűsített formában. Az ősi, afrikai kultikus zenéhez hasonlóan zenéjére a polimetria, poliritmika jellemző, tipikus hangszerei a dobok, harangok. Élénk, gyors, könnyed, 2/4­es ütemű.

Rumba

A Rumba szintén az afrikaiak mindennapi életének pantomimikus kifejezése volt. Már a 16. században megjelent ez a szó, ami ünnepet, táncot jelent. A 19. századi leírásokban már szenvedélyes, csábító jellegű, több kubai páros tánc gyűjtőneveként volt ismert. Az afro­kubai ritmusból fejlődött ki a Habanera, majd a modern Rumba, amely átvándorolva New Yorkba majd onnan Európába, új karaktert kapott. A francia és angol tánctanárok két különböző stílust alakítottak ki, így született meg a Square Rumba és a később versenytáncként elismert, kubai stílusú Rumba­Bolero. A táncosok egymás csábítását táncolják el benne, hol az elutasítást, hol az odaadást kifejezve. Ennek feszültsége adja a rumba érzékiségét. Zenéje lassú, lágy, visszafogott, 4/4­es ütemű, szinkópált.

Cha­cha­cha

Először zenei formaként volt ismert, aztán egy túl gyorsan játszott Mambóból alakították ki ezt a táncot, mesterségesen, 1953-­ban. Azonnal a legkedveltebb divattánccá vált, népszerűsége azóta is töretlen. A Cha­cha­cha pajkos, játékos, vidám és felszabadult tánc, ahol a táncosok életörömüket fejezik ki. Zenéje gyors, temperamentumos, szaggatott, 4/4­es ütemű.

Paso doble

Nem latin­amerikai, hanem spanyol eredetű tánc, neve kettős lépést jelent. A bikaviadalok pantomimjaként volt ismert már az 1920­as években is. A tánc ma is bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a torreádor, a nő pedig a capa, azaz a piros kendő. Karakterének megfelelően büszke, temperamentumos tánc, Flamenco­szerű elemekkel gazdagítva. Zenéje méltóságteljes, energikus, fennhéjázó és kemény, 2/4­es ütemű. Két fő részből szokott állni, rögzített csúcspontokkal.

Jive

Szintén kilóg a sorból, mert észak­amerikai eredetű tánc. Elődje az afroamerikai Lindy hop, Swing, Boogie, Jitterbug illetve a Rock&Roll. Az amerikai katonák hozták át Európába, ahol szintén hamar elterjedt. Mai formáját az angol tánctanárok alkották meg, akik "szalonképessé" tették a Jive-­ot. A tánc önfeledt, kicsattanóan vidám, pergős. Zenéje is gyors, lendületes, szinkópáltan hangsúlyozott, 4/4­es ütemű.

Egyéb divattáncok:

Rock&Roll / Boogie­woogie

A boogie­woogie­nak két jelentése van. Egyrészt jelöl egy zenei irányzatot, másrészt egy alapvetően szving eredetű táncot, amely az 1950­es években a rock & roll elterjedésével vált népszerűvé Európában. Az Egyesült Államokban nevezik néha a szving európai stílusának, változatának is. Legfőbb jellemzője a szabad vezetés, az improvizáció, talán ez az, ami leginkább megkülönbözteti a többi tánctól.

A 6­-os számoláson alapuló általunk, Magyarországon is ismert és táncolt boogie­woogie lényegében nem más, mint a jitterbug, lindy hop és az 1950­es évekbeli más rock & roll stílusok németek által továbbfejlesztett, átalakított változata. Valójában hazánkban is ezt vették át először az akkori táncosok elsősorban német tanároktól a 1990­es évek elején. Később a boogie (illetve egyes táncosok, majd követőik) a fejlődés során a lindy hop 8­-as számoláson alapuló figuráit, elemeit átvette - ez főleg a 1990­es évek végétől figyelhető meg fokozottan.

Bár szving alapú tánc, jellegéből adódóan inkább rock&roll és zongora boogie, esetleg retro­swing (Brian Setzer Orchestra, Mitch Wood stb.) zenéhez illik - de aki ezt a stílust szereti és műveli, az táncolhatja másra is. Az előzőekből következik tehát, hogy egy igazi boogie táncos nem előre betanult koreográfiákat sajátít el (lásd például a latin versenytáncok, akrobatikus rock & roll), hanem a saját egyéniségével próbálja visszaadni a zene hangulatát. Akrobatikus figurákat szintén alkalmazhatunk. Lendületes, pörgős könnyed tánc, ami nem véletlen vált az egyik legkedveltebb divattánccá.

Mambó

A mambó kezdetben egy afro­kubai zene elnevezése volt, a szó vallási értelemben szent cselekedetet, az istenekkel való beszédet jelentette. Később Haiti szigetén a woodoo papnők nevévé vált.

A mai kor mambója egyrészt a New York/Puerto Rico stílusú salsa, (e stílust szokás "on2" salsának is nevezni, mert alaplépését zenei 2-­re kezdik), másrészről pedig az USA-­ban népszerű American Rhythm 5 versenyezhető latin táncának egyike.

Az American Rhythm rendszerbe a csacsacsa, a rumba, a boleró, a szving és a mambó táncok tartoznak bele. A két mambó stílus nem is igazán a figurákban, hanem inkább azok előadásmódjában tér el. A New York Salsa (on2 salsa) gyorsabb zenére több forgást használva a külső szemlélők részére igazi "pörgős, salsás élményt" nyújt, amíg a lassabb zenére táncolt klasszikus mambó inkább a versenytáncosokra jellemző kimunkált testmozgásával hat.

A modern mambóban különböző ritmusok kapcsolata és átfedése található meg. Az első mambó ritmust a Kubában született Anselmo Sacasas fejlesztette ki. A mambóban úgynevezett "Merengue­csípőmozgást" táncolunk. Ez azt jelenti, hogy a csípő a táncoló lábakhoz képest késleltetve mozog. A lábakat a féltalp belső élével helyezzük le, azután talpra visszük át. A lépések a rumbához hasonlítanak. A mambó 1987­-ben tért vissza a köztudatba az évtizedekig tartó elfeledettség után a Dirty Dancing című film sikerei kapcsán. A mambó ma divattáncként ismert és a táncprogramok egyik legnézettebb műsora.

Zenéje gyors, sodró, áradó, heves, feszültséggel teli, bonyolult ritmusú, szinkópált, a szambához hasonló, zenei üteme 4/4­es, tempója tudásszint szerint 36­52 ütem/perc.

Salsa

Eredeti értelmét tekintve a salsa szószt jelent, vagyis több tánc egyvelege, amely nagy elődökre tekint vissza az elmúlt évszázadok során. A latin és afro ritmusok szándékos és véletlenszerű összekeveredése egy jobban eladható, populárisabb zenét és táncot eredményezett. A salsa elsődleges forrása Kuba, de a nagyvilágban való elterjedése a New Yorkban élő Puerto Ricó­iaknak köszönhető.

Bachata

A bachata egy karib eredetű a salsa­nál lágyabb hangzású vidám hangulatú latin zenei stílus. Az eredetileg a Dominikai Köztársaságból származó gitárzene a merengue­vel karöltve mára a salsa klubok közkedvelt kiegészítő táncává fejlődött. Népszerűségét az egyszerű, könnyen megjegyezhető lépéseinek köszönheti.

forrás: http://hu.wikipedia.org/http://ritmodelaluna.hu/