Különleges esküvők - Egyiptomi módra Nofertiti és Kleopátra

Házasságra lépni, két életet összekötni, azt hiszem ez az egyik legfontosabb kapcsolati forma. Egyiptom erre kiváló példa, hiszen a név fennmaradásának egyik kulcsa volt ez. Kiváló példa Ozirisz és Ízisz szerelmének példája. Ízisz talán az egyetlen női istenség, akinek neve és vonatkozása egészen napjainkig fennmaradt.

Ő princípiuma a hűséges anyának, a bölcsességnek és a (nem mai értelmében vett) misztikus tudásnak. Ozirisz a halál és születés, újjászületés ura, a holtak ítésze volt. A házasságkötési rítusok ismeretének hiányában e legendából vonok mintát és próbálom felépíteni, hogy is nézhetett ki egy egyiptomi ceremónia, különösen a legjelentősebb fáraónők Nofertiti és Kleopátra vonatkozásában.

Azonban érdemesebb Ozirisz és Ízisz legendájának létrejötte helyett némileg későbbről indulni, II. Ramszesz korára jellemzően az a matriarchális berendezkedés maradványaként a nők részéről indult meg a házasságkötés folyamata. Ennek megfelelően a gyermekek édesanyjuk nevét vitték tovább. A házasság sok más későbbi kultúrában is megjelent jellemzőjeként első évében próbaházasságként működött (Pl. a kelta népek közt volt olyan törzs, ahol évente megújították házasságukat a felek). Ez egészen az ötödik dinasztiáig tartott.


A házasságkötés nem volt épp vallásosan áhítatos ceremónia, az ókori Egyiptomban, tehát a papok szerepe a házassági szerződés megkötésében lehetett igen fontos. Ezután a feleség szerepe döntően megváltozott, immár a ház úrnőjeként tekintett rá mindenki és ezzel a család ügyeinek intézője, családfő lett. Míg az egyszerű emberek monogám házasságban éltek, a fáraók több feleséget is tartottak, nem egyszer saját gyermekeiket, testvéreiket véve el feleségül. Többnyire ezek a vérrokoni kapcsolatok „másodfeleségekként” működtek – a szó nem megalázó értelmében, sokkal inkább diplomáciai jogkör érdekében köttettek.

Azonban bár közelebb van időben forrásaink hiányosak Nofertiti és Kleopátra házasságkötésének körülményeiről.

Nofertiti

Már a neve önmagában is azt jelenti, a szépség megérkezett. A XVIII. dinasztia idején élt Ehnaton fáraó feleségeként. Származásáról egyetlen dolgot tudunk biztosan, hogy nem hercegnő, volt. E premisszából kiindulva arra következtetek, hogy fellépése is inkább az egyszeri szépséget volt hívatott kiemelni a vakító pompa helyett. Elég csak megnézni híres mellszobrát. Leginkább a visszafogott szépségét hangsúlyozó ruhát viselhetett, annál is inkább, mivel királynéként ő volt a második a sorban, aki komolyabb, korábban a fáraó feladatának minősülő tevékenységeket folytatott. A minimális kozmetikumok használata természetesen nem eshetett ki, szemfestés, olajok szépségápolás, Egyiptom, mint civilizáció minden ilyen irányú szükséglet kielégítésének paradicsoma volt.



VII. Kleopátra

A Ptolemaioszok utolsó uralkodója volt Egyiptomban. Neve épp ezért görög, annyit tesz, az apa dicsősége. Bár az ő szépségéről nem szólhatunk, mégis ahogy Plutarkhosz is említi, jelensége (bizonyítottan) sokakat megigézhetett. Kiváló beszélgető partner hírében állt – a Ptolemaioszok közt egyedül ő beszélt egyiptomi nyelven is –, elragadó személyiség és nem mindennapi intelligencia jellemezte ezt az asszonyt. Mivel a korábbi házasságairól csak említések szólnak, talán érthető, ha csak a Marcus Antoniusszal kötött házasságát vizsgálom. Alexandriában történt. Itt tekintve, hogy Marcus Antonius és Kleopátra nem egy nép szülöttei voltak, fényűzőbb ceremóniát lehet elképzelni, amit a későbbi Királyok királynője nem épp kifejezett szépsége is megokol. Valószínűleg a római és egyiptomi uralkodói kultúra sajátos kettőse jellemezhette ezt az eseményt. Ha volt is vallási szertartása, akkor az Juno felé történhetett, hiszen ő felelt a házasság, a szülés és a szerelem szentségéért. A szokásokat tekintve lakoma követhette ezt az eseményt, ismerve Marcus Antonius csapongó, korai életvitelét és erre való hajlamát.


Annyit azonban biztosan tudunk mindkét asszonyról, mindketten használtak kozmetikumokat – uralkodónőknél ez, azt hiszem elkerülhetetlen –, valamint dekorációs eszközöket, kozmetikumokat is. A szem festése az ókori Egyiptomban magától értetődő dekoráció volt. A legmegdöbbentőbb mégis ezek soksínűsége volt a szem megfestésén kívül egyértelmű nyomok utalnak a körmök festésére is. Az is emelte fontosságát, hogy mint más – primitívebb – kultúrákban, az egyiptomiak is spirituális jelentőséget tulajdonítottak a test díszítésének. Ehhez segítségül hívva a nyakékek, a fejdíszek, a gyűrűk, fel- és alkarperecek, finom anyagok széles tárházát, a legkülönfélébb hatásokat érhették el.



"Égett mandula, oxidált réz, egy pár különböző színű réz-érc-, ólom-, kőris, és az okker. Ebből ők egy sötét színű port nyertek, amit kohl-nak neveztek. Ezt vitték fel egy vékony kis bottal a szem környékére."

Forrás hotdog.hu