Szokások az esküvői szertartáson

Szokások az esküvői szertartáson

A bevonulás és az anyakönyvvezető, szertartásvezető köszöntése és beszéde után a menyasszony és a vőlegény egybekelése a gyertyagyújtással vagy homoköntéssel kezdődik. Ezzel jelképezik a közös életük kezdetét. A két folyamat lényegében ugyan az, csak a tárgy különbözik. A gyertyagyújtásnál a két, menyasszonynál és vőlegénynél levő gyertyákkal meggyújtanak egy közöset. A gyertyákra rá lehet írattatni a keresztneveket és az esküvői dátumot. Természetesen írás helyett szimbólumokkal, képekkel, monogramokkal is ki lehet fejezni az egyesülést: körökkel, szívekkel, nonfiguratív motívumokkal, amik a közös gyertyán találkoznak és együtt kiteljesednek.


A ma igen divatos homoköntés lényege is hasonló. Két külön vázában két különböző típusú homok van, amit a pár egybeönt. A gyertyagyújtáshoz képest ez ugyan kevésbé hagyományos szokás, azonban a két különböző színű homok összeöntése fantasztikus formákat és színeket ad ki. Mivel a homok maradandó, így a tartókra kevésbé esik hangsúly, bár itt is bele lehet karcoltatni a neveket és a dátumot. A gyertyáknál és a homoknál is mind a három részt megőrzik a párok, mert a két külön tárgy jelképezi az addig eltöltött magányos életet, ami végül összeért és együtt folytatódik.



Az, hogy melyiket választjuk, rengeteg tényezőn múlik. Természetesen az első a saját ízlésünk, de emellett számítanak a hely szabályai (valahol nem szabad gyertyát gyújtani), illetve szabadtéri esküvőnél a szélviszonyok.



A ceremónia az aláírással, majd a gyűrűváltással folytatódik. A gyűrűk őrzésére vagy behozatalára számtalan verzió létezik. Kihelyezhetik őket az asztalra a szertartás ideje alatt, őrizheti a tanú, koszorúslány vagy más megbízott rokon vagy barát. Tőlük gyűrűpárnáról, gyűrűtálcáról vagy díszdobozból vehetik el az aranykarikákat a házasulandók. Az itt felsoroltak mérete, stílusa, színe, mintája egyéb extravagánssága, egyedisége a pár ízlését tükrözi, nincsenek határai a képzeletnek. A gyűrűket ezen kívül behozhatja például egy kutyus is a megfelelő pillanatban. A felhúzás közben a pár egy rövid fogadalmat tehet vagy megoszthat kedvesével és a násznéppel néhány sajátos, személyes gondolatot. Ez a fajta eskütétel amerikai hagyomány, ahol szokás akár papírról felolvasni az általunk megírt esküt. A gyűrűhúzás pillanatában, ha jó képet szeretnénk róla, akkor fontos, hogy a menyasszony a kezét a fotós felé fordítsa és a férj ujja ne takarja el a gyűrűt. Így a fotón is jól látható lesz az egybekelés pillanata.



Mindezek után a következik a szülőköszöntés. Ennek keretében megköszönjük saját, és párunk szüleinek, nagyszüleinek az életünket, a szeretetüket, és hogy ez a nap bekövetkezhetett. Ezzel a köszöntéssel megháláljuk nekik a sok törődést, szeretet és figyelmet, amit nekünk szenteltek addigi életünk során. Ámbár eredendően ez nem búcsúzkodási szertartás, mégis valahol mélyen ekkor szakadunk el a szülői háztól, és innentől fogva értünk a párunk felel. A köszöntést kísérhetjük például virággal vagy borral. A szülők és nagyszülők mellett megköszönthetjük a nevelőszülőket, keresztszülőket is.



A szertartásvezető köszöntése és az okmányok átadása utáni fontos esküvői szokás, amikor a vendégek meggratulálják az ifjú házasokat. Ilyenkor a pezsgős koccintás keretében a vendégek örömüket és jókívánságaikat fejezik ki az „újsüttetűeknek”. Az íratlan szabályok szerint mivel a tanúk jelenlétével jött létre a házasság, így az ő gratulációjukat fogadják először, miután egymással is koccintottak (végül is maguknak köszönhető elsősorban). Utánuk az örömszülők, nagyszülők és közeli hozzátartozók gratulálják meg a szerelmeseket.

Bár az esküvői szertartásnak ezennel vége is, még egy motívum van, ami a pár egybekelését szimbolizálja. Ez a „só és kenyér” szertartás. Az esküvő után a pár közösen elfogyaszt egy-egy falat kenyeret és egy kevés sót. Egyik sem jó önmagában, csak a másikkal kiegészülve, így ezzel a gesztussal is jelképezik összetartozásukat.



A mai modern esküvők világában azonban naponta születnek egyedibbnél egyedibb megoldások. A homokszórás és gyertyagyújtás helyett lehet például közös fát ültetni – természetesen ez csak szabadtéri esküvőnél kivitelezhető -, kötéllel egymás kezét összekötni, két fűszert összekeverni, két különféle bort – fehéret és vöröset - összeönteni, vagy két különböző színű gyöngyöt használni. Készíthetünk egy időkapszulát is: egy dobozba beleteszünk egy üveg bort, és egy-egy levelet jövendőbeli, régóta házasságban élő önmagunknak. A dobozt az esküvői ceremónia keretében lezárjuk és csak a 25. évfordulón nyithatunk ki.



Az esküvőkön a hagyomány és az újdonság, kreativitás keveredéséből fantasztikus elemek jöhetnek létre, amik egyedibbé, személyesebbé teszik esküvőnket. Lehet teljesen tradicionális összeállítású, romantikus esküvőt tartani, de lehet teljesen extrém, esetleg kitalált szokásokkal fűszerezett menyegzőt tartani. Határ a csillagos ég!