Különleges esküvői szertartás a festői Kis-Duna partján

Egy különleges esküvői szertartás a festői Kis-Duna partján. Éld át Te is velünk azt a csodát, melyet a személyre szabott szertartás nyújt a Pár számára...

A helyszín egy jó nevű hotel kertje, amely a festői Kis-Duna partján fekszik. A kert, a grillterasz és természetesen a vacsorának otthont adó étterem is teljes esküvői díszben pompázott. A ceremóniához minden készen állt, hófehér virág az asztalon és a boldogságkapun, kinyitva a „nagy könyv” és a szemem sarkából láttam, ahogyan izgatottan készülődik a gyűrűvivő kislány, kezében a gyűrűpárna, rajta a csodaszép arany karikagyűrűkkel.

A vendégekkel a Duna parton lévő kertben vártuk a jegyespárt. A kellemes zene alatt, szép lassan mindenki elfoglalta a helyét, s egyszer csak ott állt Ő, a VŐLEGÉNY! Sötétkék, tökéletesen szabott öltöny, fehér rózsa a díszzsebben és az arcán semmihez nem hasonlítható, szinte földöntúli boldogság, ugyanakkor várakozással teli mosoly. Mint egy hollywoodi filmsztár!

Az időzítés tökéletes volt!

A menyasszony a Duna vizén, motorcsónakon érkezett, állva, karján tartva a fátyol hosszú, leomló részét. Mint egy hattyú, mely szárnyra kelni készül! Ekkorra a vőlegény izgatottsága a tetőfokára hágott, többször is elmondta a tanúknak és nekem, aki ott álltam közel hozzá, hogy mennyire izgul! Elgondolkoztam egy pillanatra, vajon mitől is tart ilyenkor az ember? Egy szempillantás alatt átsuhant a fejemen egy sor kusza gondolat, aztán a felismerés!

Ez másfajta izgalom!

Ebben benne van az elmúlt egy év esküvői készülődése, a sok-sok tervezgetés, a vidám órák, a türelmetlen vágyakozás:„a szeretett lány legyen végre a feleségem”! Az oly nagyon várt pillanat, amikor a hétköznapokból kilépve, a hőn szeretett lány gyönyörű menyasszonyként áll előtte.

És a hajó megállt, a menyasszony a kapitányi sapkát viselő úriember karján kilép a stégre. Karcsú, magas alakján uszályos ruha, hosszú fátyollal, ahogyan légies könnyed léptekkel közeledett, mintha nem is e földön járna! Egy tündér, aki kiszállt a habokból és elindult az ő hercege felé. Tekintete egyetlen embert figyel, a vőlegényt, és ahogy közeledik, tekintetük összefonódik, szinte beszélnek egymáshoz „szeretlek egy életen át”.

Soha meg nem ismételhető pillanat, amikor a vőlegény először látja menyasszonyi díszben a szerelmét!

És megtörténik a csoda, már át is adják neki a szeretett lányt és immár együtt lépkednek a szertartás helyszíne felé. A vőlegény büszkén vezeti szerelmét az esketési asztalhoz, még a széket is leporolná legszívesebben, ahová leül a csodaszép arája.

A szertartás a tervezettek szerint megható, bensőséges és személyes volt. A jegyespár boldog összenézései, összefonódott kezük - hiszen, most az életüket is egymásnak adták - majd megszorítják egymás kezét, mintha soha nem akarnák elengedni a másikat, és hallottam az igenek elhangzása utáni óriási boldog sóhajt: „végre egymáséi vagyunk”!

Ezek a legszebb pillanatok a szertartásvezető életében!

Igen, az esketés után a vendégek közül többen gratuláltak a szép, meghitt szertartást megköszönve, ami jól esik, hiszen ez számomra visszajelzés, de bizton állíthatom, hogy az ifjú pár mosolya, boldogsága, ahogyan egy-egy elhangzott mondatnál összenéztek, egymás kezét megszorították, és szemükben megcsillant a boldogság, mindent elmondott számomra. Ebből merítek a hétköznapokban.

Köszönöm nektek Ágnes és Tamás!

dr. Czégény Tünde
szertartásvezető
www.szertartas-czegeny.hu