Esküvői Biblia - Esküvői Kézikönyv

Elhagytam a családomat...

szerző: Menyegzőlap|2011. Július 01., Péntek 12:46

Hogyan jut el egy családszerető férfi arra a pontra, hogy elhagyja feleségét és gyermekét? Vajon kinek van igaza? Elüldözték a férfit, vagy az ő fejében kuszálódott össze minden?

Hogyan jut el egy családszerető férfi arra a pontra, hogy elhagyja feleségét és gyermekét? Vajon kinek van igaza? Elüldözték a férfit, vagy az ő fejében kuszálódott össze minden? – ítélje meg Ön!

 

„Azt mondják, jeges csönd telepszik arra a házra, melynek lakói már nem szeretik egymást. Mi ezzel ellentétben kiordítottuk a bánatunkat. Az ordítással megszűnt a feleségem és köztem minden érzés és skrupulus. Az ordítós fázis után gyűlölködő csendes pihenő következett. Ha a nejem miatt szenvedek, miért ne kínoznám őt is – gondoltam akkor. A tehetetlenség és elkeseredés őrültté tett, és a megoldás lehetőségének megszűntével már csak gonosz kísértetként mászkáltam a nagy családi házban.

Elhagytam a családomat...

Ötödik éve voltunk házasok, és már tizenhárom éve ismertük egymást. Ha azt állítom, hogy nagy hiba volt elvenni Ellát, akkor ne higgyék, hogy azt állítom, nem szerettem. Dehogynem! Fülig bele voltam esve, mégis volt már akkor valami hátsó, sanda gyanúnk, hogy teljesen másként vélekedünk a világról, illetve a párkapcsolatokról.

 

Azért léptem be a házas-kötelékbe, azaz tettem meg a végzetes lépést, mert elhittem, amit sokan hisznek, ill. amiben reménykednek, hogy a házassági papír majd elsimítja az összes ellentétet. Hiba! Minden csak még rosszabb lett, még nagyobb hullámokat vert a különbözőségünk. Ella régebben akceptálta, hogy kell nekem a lelki szabadság, a kötetlenség az alkotáshoz. Ő is elég laza és jó kedélyű volt. Elértük a harmincat. Ő egyre gyakrabban beszélt egy szép nagy házról és gyerekekről. Talán ez volt a reakciója a hosszú, kötetlen kapcsolatunkra?! Régebben egyszerre volt igazi vad szerető és vagány haver. Mindent együtt csináltunk, és az egész kapcsolatban volt valami bohém. Na már most, én egyetértettem vele a gyerekkérdésben, de egyszerre egy is elég lett volna. Nem terveztem előre, hányat szeretnék összesen. A ház kérdése meg igazán mellékes volt. Nem rossz körülmények között laktunk! Szeretem úgy alakítani az életemet, ahogyan a lehetőségek adják. A muszáj-azonnal szókapcsolat megrémiszt. Ella akkor a legboldogabb, ha az élete a következő 200 évre meg van szervezve.

Elhagytam a családomat...

Fura dolog, ahogyan a nők megváltoznak. A bohém együttélés után a házasságban új habitussal, mint egy sárkánygyík előbújnak a hímestojásból, és vonallá összeszorított szájjal követelik a biztonságot. Én érzékeltem ezt az igényét, éppen ezért házasodtunk össze! Azt hittem, ez igazán megnyugtatja és kielégíti. Hiba! Utána megszületett a fiam, akit az élet ajándékának tartok. És itt jött egy újabb félreértés! Én úgy gondoltam, hogy az élet adott nekünk egy hatalmas ajándékot. Kettőnknek! Ella pedig úgy értelmezte, hogy engem ajándékozott meg.

 

Most, hogy ő teljesítette az ő részét, én jövök. Szép ház a gyermekünknek, a családunknak. Elvégre az én reszortom a fészek megépítése. Ő megszülte az utódot, én meg teljesítsek másként. Meg is mondta, hogyan. Azonnal.

 

Természetesen eldöntötte, hogy a villa megépítését magam irányítom, és természetesen abbahagyom addigi munkámat, ami egyben hivatásom is. Jó kezem van, ügyes szaki vagyok, ez tény. Imádok kőműveskedni, fúrni-faragni, még a vízvezetéket is beteszem. Bútort is készítettem már. De ezek kreatív hobbyk, melyekre az embernek vagy van kedve, vagy nincs. Különben pedig műemlékvédelmi építész vagyok, már bocsánat.

Elhagytam a családomat...

Most azonban jött a taposómalom: mindent csináljak meg én, határidőre. Ráadásul Ella felügyelte a munka minőségét. Ő, aki még a designer konyhabútoron is talál kivetnivalót! A hivatásomhoz fűződő viszonya is fura volt: nem akceptálta, hogy hivatás lehet. Hogy lelkesedéssel csinálom? Brrr. Egyszerű meló - mondogatta. Persze, a lényeg, hogy dőljön a pénz! Ő, mint tanárnő nem tudom, hogyan éli meg a tanítást – szegény srácok!

 

Mindenesetre a munkám a belvároshoz köt. Ő azonban ki akart menni a zöldbe. És beleélte magát a nagy várúrnő szerepébe. Családi ház - a kapcsolat megkoronázása! Lassan egyre inkább csatakiáltásnak éreztem a „sikeresebb, nagyobb, jobb”-szlogent, és igencsak idegesített a „házikó a fiunknak”-szöveg is. Szegény gyerek egyre inkább adu-ásszá vált az asszony kezében. Ha valami nem ment elég gyorsan, azonnal nyomást gyakorolt rám Ella.

 

Ugyanakkor látványosan szenvedett attól, hogy imádott engem a fiunk. Igazi apuci fiacskája volt, aki nem tudott elaludni, míg nem értem haza – ami a pénzlapátoló túlórák miatt nem volt túl korán. A gyerekkel együtt persze Ella is virrasztott, és egy mártír sápadt, vádló arcával nézett rám, mikor hazaértem. Őszinte leszek: a frusztráció elől egyre gyakrabban menekültem az irodai íróasztalomhoz, így nem egyszer hajnalban értem haza.

Elhagytam a családomat...

Jól éreztem magam, mint bosszúálló: pénz kell? Hát majd gürcölök, hogy nem látsz soha, mondtam magamnak. Persze egyre ritkábban mentünk ágyba egyszerre. Ő olvasott, én a computeren játszottam. Gyilkos csöndben. A hathetes cölibátus már normálisnak számított közöttünk - micsoda abnormalitás! Aztán ha haveroknál voltunk, néha összemelegedtünk, dumáltunk, mint rég – a látszatot fenntartottuk – és nagyot szeretkeztünk éjszaka. Utána ismét csönd. Nem merném azt állítani, hogy ezekben az években valóban kívántam volna Ellát. Ha hatalmi játszmák veszik át a szeretet szerepét, akkor a kapcsolatból az utolsó csipet gyengédség és tisztelet is eltűnik! A tizenhárom év, amióta ismertük egymást, viszont összeköt. Akkor is, ha idegenekként éltünk egymás mellett. Hogy megcsaltam-e? Aki ilyen mélyen benne tapicskol a krízisben, aligha tud annyi erőt és fantáziát összekaparni, hogy más nők után koslasson.

 

Ha rossz a kapcsolatod, ismerd fel a problémát, és állj elébe – javasolják a tanácsadók. Hiba! Az élet próbái? Mikor meghalt anyám, tinédzser voltam. Apám szavak nélkül szenvedett, és belefojtotta bánatát az alkoholba. Én pedig vele szenvedtem. Soha nem kerülhet a fiam ilyen helyzetbe – mondtam magamban. Szüksége van mindkét szülőre.

 

A veszekedéseink időpontjai és okai előreláthatatlanok voltak. Szinte mint a színpadon, olyan hatalmas érzelmi amplitúdóval csatáztunk. A fiunk pedig mint tehetetlen bíró a boksz-meccsen, rémülten állt közöttünk. A feleségem hisztérikusan követelődzött, én pedig a – rabszolga – játszottam a kihasznált szerencsétlent.

Elhagytam a családomat...

Akkor tértem észhez, mikor az óvoda vezetője behívatott, és tudatta velem, hogy a gyerek zavarodott. Csipkedi a többieket, bepisil, és néha hisztérikusan visít. A nejem szerint el kell vinni Danit gyermekpszichológushoz. Szerintem a házasságunkat kell megoldani - válaszoltam. Hiszen szerencsétlen kölök kétségbeesetten kiált segítségért. Egyre gyakrabban gondoltam arra, hogy az egészet megette a fene. Nem lehet változtatni semmit, mert a kapcsolatnak vége. Nincs esély. Meg is mondtam Ellának keményen, hangosan. De előbb még karácsony ünnepe jön. Ezt az örömöt nem akartam elvenni a gyerektől. Magamtól. Az ünnepeket bravúrosan színészkedtük végig. Valószínűleg az összeomlás előtti szélcsend volt ez, amit hatalmas robbanás követ. Ez akkor történt meg, mikor a létrán állva pont egy lámpát szereltem. Ella pikírt megjegyzést tett. Én azonban nem huhogtam vissza, hanem csendben lemásztam, és azt mondtam: akkor most elmegyek.

 

A végső döntést általában megkönnyebbülés követi. Teljesen nyugodt voltam, mintha bódító köd borított volna el. Ella megértette kijelentésem véglegességét, de megkérdezte: és a gyerek?! Dani ott állt mellettünk, és rémülten nézett. Odafordultam szemem fényéhez, és megkérdeztem: velem jössz, kicsim? És ő, mintha mindig is ezt a mondatot gyakorolta volna, ijedten válaszolta: az anyuval akarok lenni! Ez a mondat azóta is kísért. Persze, aki hülye, az nem csodálkozhat.

 

Fél évre rá elválasztottak minket, és mindketten felügyeleti jogot kaptunk. Ki hiszi, hogy a válás elszakítja a feleket? Én marha. Reménykedtem, hogy megszabadultam a stressztől, de tévedtem. Talán ez a második legnagyobb tévedésem, a házasságom után. A veszteség utáni újabb veszteség. A kapcsolat jellege megváltozik, a bútorok eltűnnek, de a kapcsolat problémái teljes kiterjedésben megmaradnak! Hiszen közös a gyerek!

 

Micsoda csodás változások – mivel Ella nem kívánt a szerencsétlen házban maradni, kénytelenek voltunk hármasban beköltözni a belvárosi lakásomba. Ezt azért tartottuk meg eredetileg, hogy egy hosszú nap után ne kelljen kilométereket hazavezetni. Igyekeztem az Ella-mentes jövőmet tervezni, sokat dolgoztam. Dani megnyugodott, hogy apu maradt. Ella is megnyugodott, állandóan sürgött-forgott. Talán a ház tényleg átkozott?! Mikor azonban még fél év után sem óhajtott imádott házába visszamenni, döntés elé állítottam. Úgyhogy megjött a teherkocsi, kirámolták a lakást, és eltűnt. Danival együtt, akit persze pajzsként tartott maga elé. Irtózatos hónapok jöttek. Nagyon hiányzott a gyerek, ő meg utánam sírt. Jó néhány hónapba telt, míg újra képes voltam belépni abba a házba. Kitört belőlem a zokogás, ahogy az izzadságommal összetapasztott falakra néztem. Felszakadt a seb. Mégis jót tett. Úgy éreztem, eltűnt belőle a gonosz varázs, vége a háborúnak.

Elhagytam a családomat...

Régen azt hittem, hogy a válás egyenlő a bukással. Ma már tudom, hogy az a tény, hogy nem tudsz elszakadni valakitől, az a bukás. A legkínzóbb érzés, mikor szabad vagy, mégis béklyók tartanak.

 

Gyakran jártam mulatni, ittam és nőztem, sőt kínoztam a nőket. Mindegyiken bosszút álltam Elláért. Néha beugrottam Ellához is, és akkor együtt aludtunk. Szerelem, megszokás? Mindegy. Valahogy így már szabadon választott gyakorlat volt, nem kényszer. Aztán egy nap azzal a hírrel várt, hogy terhes. Tőlem. Azt hittem, megfojtom. A válás után másfél évvel megszületett a második fiunk. De addigra már másik városban éltem. Egyedül. A szökés tűnt a legjobb megoldásnak. Így amikor jól fizetett állást ajánlottak 300km-re, azonnal igent mondtam. Mint az eszelős dolgoztam, és jól ment minden. Megbecsültek és megfizettek. Bőven tellett a gyermektartásra. Voltak futó kapcsolataim. De az életem nagy szerelmét hagytam elmenni. Tudom, hogy az lett volna. Elszúrtam. Állandóan házról és gyerekekről beszélt. Rossz timing. Megijesztett.

 

Hétvégeken meglátogatom a fiaimat. Dani nagyon örül nekem. A kisebbik, Tomi nem érti teljesen, hogy ők mindketten az én fiaim, és gyakran könyörög az anyjának, hadd’ menjen cirkuszba ő is a Dani apukájával.

 

Szóval jól vagyok. Nem hagyom magam a nők által provokálni. Ha túlságosan rám másznak, otthagyom őket. Igazi machonak tartanak. Micsoda ökörség. Csak sérült vagyok, mondja a pszichiáterem.”

 

 Szűr Krisztina

 

 

Kulcsszavak: párkapcsolat
J�t�konys�g az esk�v�n
• Menyegzolap.hu által ajánlott szolgáltatók •
  • Szervezéshez tudnivalók

Letölthető anyagok / bannerek

Ha szívesen feltennéd, oldaladra valamelyik bannerünket az alábbiak közül válaszd ki weboldaladhoz leginkább illőt és az
oldalad forrásába szúrd be a kiválasztott banner alatti sort. Bannereink >>>

Kiemelt Partnereink
  • Mail
  • Facebook
  • Twitter
  • Myspace
  • Google
  • iWiW