A világ esküvőit bemutatni próbáló sorozatunk, a mi kis országunk egyik szomszédjába, a mesebeli tájakkal rendelkező, bájos Ausztriába érkezett. Itt nincs napfényes tengerparti esküvő, helyette vannak csodás hegyek, tavak, legelők.
Számos hagyományt ismerünk az osztrák esküvők múltjáról, melyek közül néhányat ma is előszeretettel használnak. A régmúltban, amikor a házassági ajánlat még formális volt, a vőlegény egyik barátját, bizalmasát küldte el a kiszemelt lány családjához, hogy tájékoztassa nősülési szándékáról. Ha útközben a barát vak embert, szerzetest vagy terhes nőt látott, akkor a házasság kudarcra van ítélve, nem folytatta útját, mert ezek rossz ómenek, de szerencsét hozhatott a frigyre ha kecskével, galambbal vagy farkassal találkozott.
Az időpontot tekintve a legtöbb esküvő manapság is szombaton köttetik, de régen ezt is szerencsétlenségnek tartották. Az esküvő előtt fogadást szokás tartani a szűkebb családnak és a barátoknak, ahol jellemzően vacsora és tánc is lehet.
Az esküvői ceremóniához vezető úton még ma is sok momentumra kell odafigyelni. Amikor a menyasszony készen áll arra, hogy elinduljon a szertartásra, egy utolsó pillantás a tükörbe szerencsét fog neki hozni, ám még egy vissza pillantás már rossz előjel. Útja során ha kéményseprővel találkozik, az jó útra tereli házasságát, ezért őt gyakran külön lehet bérelni, mint egyfajta esküvői kelléket. A felhős égbolt és a szél viharos házasságot jelez, a hó jólétet és termékenységet. Régen hagyomány volt az esküvői felvonulás, melyet hegedűs vezetett, ma már inkább autóval, hintóval közlekedik az ifjú pár.
Ausztriában csak a polgári szertartást ismerik el hivatalos házasságként, az egyházi fogadalom önmagában nem elégséges. A ceremónia helyszíne napjainkban tetszőleges lehet, jellemzőek a szabadtéri szertartások, hiszen az ország természeti adottságainak köszönhetően számos csodálatos és lélegzetelállító helyszínt találhatunk. Maga a szertartás a nálunk is jól bevált forgatókönyv szerint zajlik. Rövid beszéd a hivatalos személy részéről, fogadalomtétel, gyűrűhúzás, csók.
A menyasszony öltözékét is számos babona lengi körül. Hagyományosan fátylat visel, ami elűzi a rossz szellemeket, a koszorúslányok pedig hasonló ruhában vannak, azért hogy megtévesszék a gonoszt. Nem hoz szerencsét, ha a menyasszony saját maga varrja a ruháját, de az esküvőig el sem készítik azt teljes mértékben, legtöbbször egy utolsó öltést kihagynak, és csak közvetlenül a szertartás előtt fejezik be. Ez is jó fordulatot hozhat a házasságba, mint ahogyan az is, ha a vőlegény nem látja jövendőbelije ruháját, egészen a nagy napig. Az osztrák esküvők hagyományos ruhája a Dirndl volt, mely széles szoknya, puffos ujjú blúz és hímzett mellény.
